Mickey webnaplója

Ugye tegnap nagyot mászkáltam.
Este meg féltizenkettő utánig néztem egy interjút a mélyszegénységben élő cigányok támájáról.
Reggel szokás szerint háromnegyed hatkor ébresztő.
Bezzeg kávét meg nem ittam.
A Karinthy Cini napló-restanciát be akartam hozni, hogy végezzek az olvasásával. Nekifutottam, majd amikor már csak 10 lap lett volna hátra, belealudtam.
Ilyen nincs, újra és újra elolvastam néhány mondatot, amikor rájöttem, hogy ez puszta önkínzás. Inkább ledőlök egy hangyányit. Így is lett.
Érdekelt, hogy a 700 oldalas kötetnek írt-e folytatását, különös tekintettel arra, hogy Napló I. a címe.
Egy gyors google-keresés. Cini 1992-ben halt meg. Még kétkötetnyi naplót írt. De megírta 1956-os élményeit is. És még mennyi mindent. Az első csak 1967–69-ig időszakról szól.
Azért is érdekes ez számomra, mert blogom lényegesen szűkebb terjedelmű napló. Más kérdés, hogy nem is egészen az. Inkább a mindennapokban felötlő gondolatok, eszmefuttatások mindennapos vetülete. Csak annyiban hasonlít minden más naplóhoz, bloghoz, hogy ugyanúgy kiírok magamból mindent, mint minden író ember. Így esett ez már pl. Madáchcsal is, aki kiírta magából az Ember tragédiáját. És azóta is a legtöbb irodalmár ezt teszi. Mindennek elnevezi figuráit, miközben leplezve vagy leplezetlenül önmagát írja.
Ma sétálás alkalmával nem adódott semmi érdekes  fotóstéma (vagy nagyon álmos voltam?). Sorry. Mindenesetre csak cipeltem a kilós masinát. Meg egy kardigánt is cipeltem, amire ugyanúgy nem volt szükségem, mert mire kiértem az első sarokig, erősen sütni kezdett a mindaddig felhők takarta nap.