Mickey webnaplója

Igen, árnyékban 27˚C. De mit jelent ma az árnyék? Mert ha nem is látom a napot a felhőktől, azért érzem, hogy éget valahogy a felhőkön keresztül is az UV-sugárzás. Ma már nem is vittem a sétámhoz fehér kalapomat, mert egész egyszerűen unom félpercenként föl-, meg lekapni a fejemről a felhővonulások függvényében. (Ez csak azért lehetséges, mert nem jutott még eszembe, hogy a sétálások alkalmával a kellemes, árnyékot hozó felhőket tulajdonképpen kalapom levételével üdvözlöm. Ez tehát egy üdvözlő gesztus. Hm.
Ma nagyon is jöttek a felhők, és mire a szelektív hulladékgyűjtő badellákig értem, már sírva fakadt az idő. Ej, hát akkor nem megyek át vonattal a Dunán, hogy aztán Pestről hazajöjjek (pedig ezt terveztem).
Se bőrig ázni, se a sűrű villámlásoknak kitenni nem óhajtottam magamat. Inkább a buszok felé kacsintgattam, és nemhiába. Azonnal jött a 34-es. Kivitettem magamat az esőzónából a gáthoz (pedig nem ezt terveztem).
Így elkerültem az esőt, sőt néhány képet is készítettem. Amikorra meguntam a csavargást, buszra pattantam, hogy hozzak haza néhány sört, fagyit, kekszet, keresztrejtvényt az üzletközpontból.
Nem tudom, ti hogy vagytok a pénztárakkal?
Nekem kevés szerencsém van. Ha figyelnék a tömeg vonulására, oda állnék, ahol többen várnak. Feltehetőleg ismerik az illető pénztáros teljesítőképességét, azért tüntetik ki bizalmukkal. Én meg azt keresem, hogy hol állnak alig.
És beállok.
Vagy az orrom előtt jelenti ki a kasszás, hogy zár,
vagy gazdát cserél a pénztár, ha nem, akkor meg
nem találja a cikket sem a gépében, sem a feljegyzéseiben.
Nos, ez utóbbi eset esett meg ma is.
Valaki rövid és dagadt egyenes kifliféléket vett, de az általa közölt áron nem talált a pénztárosnő kb. öt percig semmit.
Eközben éreztem lelki ujjaimmal, ahogyan a jégkrémek puhulni kezdenek az egyre múló percekben – a dögmelegben.
Mire hazaértem csakugyan megereszkedtek.
Vágtam be őket a fagyasztóba:
Hogy dermedjenek meg!