Mickey webnaplója

Lomizók régebb óta ügyködnek a róluk szóló foglalkozásnév kialakulásánál.
Lomtalanítani mindenütt kell, ahol lom keletkezik.
A beduinok körében kevésbé, mert nem szívesen cipelnek tevéik hátán lomot, a
Mont Everesten már sűrűbben, mert a csúcstámadást követően szívesen szabadulnak meg a szabadcsapatok kacatjaiktól, melyekre vélhetően lefelé már nem lesz szükségük.
Az emberektől sűrűn lakott területeken pedig egyre nagyobb hangsúlyt kap a használt javaktól való megszabadulás.
Nekem legszimpatikusabb a kanadai rendszer. Akinek feleslegessé vált, de még használható kacatja van, garázsa elé pakolja, rátűzi az árát, s viheti, (pardon: veheti) aki akarja. A pénzt meg otthagyja érte. Így a lomok nem gyűlnek össze, hanem időről időre gazdát cserélnek.
Nyilvánvalóan részmegoldás ez is, hiszen  az anyagok fáradnak, kopnak, s szemétté aljasulnak. Mindenütt. Kiváltképp nagy mennyiségben a fogyasztói társadalmakban, ahol alapelv: Gyűlöld meg a régit, dobd el, és azonnal vegyél újat, modernebbet, korszerűbbet, okosabbat, komfortosabbat, automatizáltat…
A régi vacakoktól, kacatoktól való megszabadulást vezérelik le az önkormányzatok a szervezett lomtalanításokkal. Itt jönnek a képbe a lomizók. A vállalkozóbbak felkerekednek, és akár Nyugatra is kiruccannak, ha megtudják, melyik napon hol lesz lomtalanítás, mert ami ott szemét, az ugye itt még…
Bevallom, az ajkai vörösiszap-katasztrófa dobta fel nekem a fogalmat: „Lomizók”. Éspedig azért, mert az ottani vállalkozó szellemű valakik az Ausztriában begyűjtött kacatokat árusították saját udvarukon. Akkor vált problémává létezésük, amikor a vörösiszap elvitte a kacatokat is. A lomizók ugyanis sose fizettek még forgalmi adót, noha kiválóan éltek a nem létező határon áthozott és értékesített lomokból. Ezért vetődött föl: Talán ez a tragikus „nagytakarítás” véget vet ennek a furcsa gyakorlatnak.
Nem tudom, kaptak-e kártérítést az összehordott lomok után tulajdonosaik, vagy se, azt se tudom, hogy megszűnt-e azóta a lomizás a városban, mindenesetre Budapesten ez a foglalkozás nem akar megszűnni.
A környékünkön kitett vacakokat holnapután viszik el a kukások, de már elkezdődött a kupacok őrzése. A vállalkozók retyerutyája egy-egy őreszemet állít a kiszemelt kupachoz, és jaj annak, aki vinni akar az általuk felügyelt szemétből. Folyamatosan cirkálnak a lomizók kisteherautókkal, személykocsikkal, és egyre viszik a műszaki cikkeket, használt bútorokat, és a csuda tudja, még miket. Bicikliket biztosan.
Nos, ezekkel a lomizókkal találkoztam többször is a napokban. Gondolom, nem örülnének, ha lefotóznám őket, amint ócska napernyő alatt rozzant székeken söröznek vagy cigiznek, társalognak egymással.
Mindenesetre két magát álomba unatkozó lomizót lekaptam, a megszerzett két fotel társaságában.