Vannak érdekes szavaink. Ilyen pl. a hála (bosnyák: hvala). A köszönetnek és a lekötelezettségnek a jótevő iránti érzéseként definiálja a M. ért.-i szótár. Rendben van. Ám ha szabályosan képzünk belőle igét: hálál, háláz – nincs mire használni. Hiába szabályos, nincs értelme, mint pl. a bálából – báláz következik.
Elfogadott alakjai: Meghálál, hálálkodik, hálát mond. Érdekes módon a meg- (mögé, megé) értelmű igekötő, mely alapjában véve befejezettségre utal, jövő időben is megmarad.
Meg fogom hálálni, majd meghálálom neki.
A visszaható hálálkodik, pedig arra utal, hogy huzamosabb időn át vagy ismételten hálát mond az illető. Nem használjuk viszont az ismételésre utaló hálálgat alakot, legfeljebb a meghálálgat formában.
2011.06.22. 10:11 emmausz
Hála, hvala
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr395169420
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek