Mickey webnaplója

Vibrál a levegő.
Igen labilis az időjárás.   
Senki  nem tud semmit, főleg a meteorológusok nem. Olyan hideg-meleg, száraz, fülledt időjárást jósolnak nagy zuhékkal, már ahol esni fog. Nálunk több kísérlet után néhány csepp nedvességet csavart ki magából egy felhő, hogy aztán elcsendesüljön az is. Bent terítettünk meg az agapéra, mert hátha…
Volt ma minden. Összecsattanás, békülés, feszültség, munka, ebéd, szállítás, érkezés, találkozás, és aztán tényleg mise keretében keresztelő. Harmincéves távlatból egy spirituálé eléneklése. Mégsem ezen hatódtam meg. Hanem azon, hogy Telbisz Kati, aki Lyonban partitát játszott Éva esküvőjén, mos találkozik vele újra, hozza a hegedűjét és újra egy szépséges darabot játszik áldozás közben, végig, ameddig az csak tart.
Majd levonulás a terembe. Az igen vegyes összetételű és különféle korosztályokhoz tartozók próbáltak szóba elegyedni egymással. Flórácskát szeretgették, eddegéltek, iddogáltak, utóbb nekem még az is eszembe jutott, hogy a kellemes dögmelegben 50 jégkrém vár a fagyasztóban elfogyasztásra. Mind gazdára talált. Ez hitelesíti az előbb írottakat. Csakugyan párás hőség volt ma délután.
Alighanem afféle vihar előtti csend. Mert most, amikor e sorokat írom, vastag esőfelhők gyülekeznek szép szorgalmasan az égen.
Akik ott voltak, jól érezhették magukat, akik nem tudtak eljönni, néhány gyenge fotó fogja őket némileg kárpótolni. Ugyanis itthon vettem észre, hogy az egyik csavart elállította valaki, és az a valaki feltehetőleg én voltam.
Még ide kívánkozik, hogy már megint benne felejtettem az indítókulcsot a kocsiban, s becsaptam az ajtókat. Miklós kiszáll, akarom figyelmeztetni, hogy be ne vágja az ajtót, de már későn. Mondom most aztán megvárhatjuk, míg Micától meg nem kapjuk a másodkulcsot. Azért megpróbáltam az ő ajtaját. Nyitva volt. Szerencsére. Miki nem ismerte a zárás technikáját, csak becsapta az ő oldalán az ajtót.
Meg voltam mentve.
És az indítókulcs is.
Örömmel magamhoz vettem.
Akik nem tudtak eljönni: Mica a Szigetfesztivál okozta kikerülhetetlen munkái miatt, s Zsuzsa, aki örömmel jelenti a kórházból, hogy Blanka már jókedvűen és szívesen eszik újra. Zs. mesélte, hogy már tegnap délután jó hírrel fogadta az orvos őket. Jó lett az egyik vizsgálati eredmény. Mire Blanka vidáman: Hurrá, mi győztünk!
Éljen, éljen, éljen, éljen soká!