Mickey webnaplója

JÓKAIT olvasva
A 100 kötetes Jókai-sorozat sose volt meg nekünk otthon. De megvolt a háromkötetes Válogatott elbeszélések, melyen sokat szórakoztunk gyerekkorunkban. Tehettük, hiszen 1955-ben jelent meg. Ezt onnan tudom, hogy újfent megvettem néhány éve antikváriustól kemény 300 Ft-ért. Az ügy különös érdekessége, hogy előlapján beírás található: „Teleki László bv. hdgy. elvtársnak a VI. Békekölcsön jegyzés során végzett harcos kommunista munkájáért. Bp, 55. okt. 15. olvashatatlan aláírás, pol. oszt. vez.
No hiszen…
Eme szerény bevezető után hadd térek rá arra, hogy miért is szól Jókairól ez a poszt. Jókairól, (Maurice Jókai [Morisz Zsoké]) megemlékezik a francia Larousse is. Azt írja, hogy 1825-ben született. Így 1852-ben mindössze 27 éves volt, amikor is megírta azt az elbeszélést, amin egykor – és ma is – annyit mulattunk, mulatunk. Időről időre megidéztük főhőse kiszólásait. A kalmár és családja igen jó színvonalú írás, élvezetes olvasmány ma is. Főhőse a görög, rác vagy örmény … ki tudja, milyen nációhoz tartozó kereskedő, aki sokféle országban élt már, és sokféle országban játszotta el a tönkre menést, és akinek a neve Dimitri, alias Gerguc (s mentalitása leginkább a H. Victor-féle Thénar, alias Thénardier-re hajaz) zagyva keveréknyelven beszél, ezzel megnevettetve az olvasót, aki megpróbálja kitalálni, mikor mit is mond. Gergucnak van egy asszonya, akit nem sokra becsül, van két lánya, Olívia (akit Libuckának) és Minerva (akit Mincuckának titulál), továbbá egy segéddel is bír, Boldizsár diákkal, akit következetesen Birbucnak hív.
Az általunk sokat emlegetett kiszólásaiból néhány: „Birbuc, kiütöm a fogad. Agyonütlek, s aztán elkergetlek.”         
Másutt: „Üsd ágyun! De ne nágyun. Dobd ki az ablékun, had szalágyun, mert nem tudod, hogy ki vágyun?”
A 27 éves mesemondó ilyen mondatot ír le: „…[a boltos] mindenfélét árult, ami szemnek, szájnak és ostornyélnek való volt.” Humora nem hagyja el később se. Játszik a szavakkal: „Gerguc soha életében nem élt orvossággal. Nem azért, mintha a bevételtől, hanem inkább a kiadástól irtózott…”
A könnyű bohózatnak induló mese éles fordulatot vesz. A haldokló Gergucról kiderül, hogy hatalmas vagyont csaklizott össze fél évszázad alatt. Ezt kedvenc Mincuckájára hagyja. A rossznak kikiáltott Libucka Birbuchoz ragaszkodása miatt csak az üres boltot kapja.
Újabb csavar a történetben: Minerva-Libucka a vagyonával Fügefi grófhoz törleszkedik, aki kiforgatja belőle pillanatok alatt, Olívia-Libucka pedig Boldizsár-Birbuccal házasodik össze, jólétet teremtve maguknak és gyerekeiknek szorgalmas munkájukkal.
Óhatatlanul az a szovjet-orosz dal jut az eszembe, amelyet ugyancsak 1955-ben tanultunk az általános iskolában énekórán: „Jó lesz nektek, szegény lányok, rossz-rossz gazdag lányok!”