Mickey webnaplója

Amor omnia vincit = A szeretet mindent legyőz. Biz ez így van. A turpisság abban áll, hogy a magyarban az amor szót kétféleképpen fordíthatjuk: szerelem és szeretet. Szokták is mondani: A szerelem mindent legyőz. Az abszolút szerelem – ha volna – bizonyára így is tenne. A relatív azonban nem tökéletes. Jó esetben a tökéletesedés felé mutat. Az elkoptatott történet szerint a hősszerelmes nem bírván magával dallal fordul imádottjához: „Lehoznám Neked a csillagokat az égről…” Mire asszonykája: „Elég volna, ha tejet, kenyeret hoznál a sarki fűszerestől.” De hát, szívem – így a férj –, nem látod, zuhog az eső?”     
A megállapodott szerelmes odáig juthat el:
Szeretlek, noha elmúlt a rózsaszín köd, de – hála Istennek – anélkül is értékelem kapcsolatunkat, és örülök, hogy éppen Téged választottalak.
Szeretlek, mert megígértem, és hűséges maradok ígéretemhez. Mindkettőnk emberi méltósága így kívánja.
Szeretlek, mert szeretlek. 
A latin amor másik értelme a szeretet. És így még inkább működik a mondás.
A szeretet mindent legyőz . János apostol  értésünkre adta rövid kijelentésében: „Az Isten szeretet.” Tudjuk másfelől, hogy Isten az, Aki Van. Csak az lehet az, Aki Van, aki maga az Élet.
Az élet tehát szeretet. Méghozzá nem önszeretet, hanem magát kiüresítő szeretet. A legjobb értelemben vett jegyesi szeretet. Ebben a felek kölcsönösen nagyra becsülik egymást, érzelmeikkel, értelmükkel a másikra irányulnak, mindent a másiktól kapnak, mindenüket átadják egymásnak. Egymásból élnek. Ez az abszolút szeretet. Az egymást szeretők nagyfokú szegénységet élnek meg. Kezük üres, hogy a másik tehessen bele valamit. Szívük nyitott, hogy a másik birtokba vehesse teljes valójukat. Így lesz a Szentháromság egy, így lesznek a házas„felek” ketten egy testté.      
Ebből fakadóan a szeretet közösségekre jellemző állapot. Olyasvalakik életvitele, akiknek közük van egymáshoz.
Más szeretet nincs. Ezért vakvágány a fogyasztói társadalom. Nincs értelme a kacatok (ajándékok) halmozásának, a még újabb javak hajhászásának, a még több jövedelem megszerzése útján. (Minden nomád rajtunk röhög. Ugyan hová vinné azt vándorlásai során, ami nem fér el a tevéje hátán?)
Ez az utca sehova se vezet, csak saját létünk teljes kiüresedéséhez, magányhoz, szorongató kielégületlenséghez. Ebben az állapotban üres a „szeretettankunk”.
Érdemes menekülni a fölösleges dolgoktól, s jó eleve elkerülni megvásárlásukat.
Forduljunk helyette inkább egymás felé, felfedezve a másik kincs mivoltát.