Mickey webnaplója

Hiszen már a múltkor se tudtam.
Nem tudtam, hogy Dél-Óbudán, a házak takarásában tőlem kb. 150 m-re húzza meg magát egy Bokor nevű utca, mely nevéhez híven kb. akkora hosszúságú, mint egy jól megtermett bokorcsoport.
Ma éppen befejeztük az ebédet, amikor Duna-parti sétájából megjött az ifjú, boldog család: Elvi, Mica és Levente. Mint mondták, igen sokan napfürdőznek a parton. Gondoltam, megjáratom magamat. Átvágtam a réten, hogy kikerüljem a nagyobb tömeget.   
Még a Pók utcát sem hagytam el, amikor egy taxisofőr fékezett le mellettem: Megmondanám-e neki, hogy itt a környéken hol van a lopott autókat tároló depó. Mondom, igen. Kb. 200 m után balra. Ellenőriztem.
Megtalálta.
Nem is tudtam, hogy ezeket a kocsikat gyűjtik ide. Azt gondoltam, hogy a tilosban parkolók perkálnak le valami összeget, s kapják vissza az ide szállított járgányaikat.
Megyek tovább.
A part mellett délre veszem az irányt, már csak azért is, mert itt járda helyett csak a gát kő anyagának vízszintes felületén szabad a gyalogos közlekedés, és el lehet jutni alig látogatott csendes környezetben az Óbudai szigetre vivő hídig. Az enyhén bokaficamító köveken alig jár valaki. Csakugyan, egy szőke bombázón kívül senki nem jött velem szembe, és meg se előzött.
Illetve…
Egyszer csak neszezést hallok magam mögött. Megfordulok. Egy biciklista óvakodik mögöttem az alig méter széles padkán. Félreállok, hogy elférjen. Köszöni, hogy elengedem, s közben megkérdezi, nem tudom-e véletlenül, hogy van-e kivezetése a padkának. Van – válaszolom –, mégpedig kétfelé. Egyik a Graphisofton keresztül jobbra megy, a másik a Duna mentén, és a hídig tart. Ott becsatlakozik a forgalomba.
Köszönte, majd ment sietve.       
És ha nem indulok sétálni?
Mások mit válaszoltak volna a kérdezőknek?
Nem kellene éjjel-nappal sétálnom?