„Jézus újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg nekik: Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, s még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: ’Megyek halászni.’ ’Veled tartunk’ – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: ’Fiaim, nincs valami ennivalótok?’ ’Nincs’ – felelték. Erre azt mondta nekik: ’Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok.’ Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: ’Az Úr az!’ Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: ’Hozzatok a halból, amit most fogtatok.’ Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal. S bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: ’Gyertek, egyetek!’ A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: ’Ki vagy?’ – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus odajött, fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy halat is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.” (Jn 21,1–14)
Jézus kétszer részesíti ebben az idilli élményben tanítványait. Kétszer veteti ki velük a hálót egy sikertelen éjjeli halászat után. Ezzel az ismétléssel vési beléjük: „Nélkülem semmit sem tehettek.” Mind a kétszer ugyanaz történik. Parancsára roskadásig megtelik a hálójuk hallal. Utóbbi esetben meg is számolják a tanítványok: 153 „méretes” halat fogtak, noha egy darabot se találtak egész éjjel. Ráadásul a roskadásig megtelt hálójuk valamilyen ok folytán mégsem szakad ki.
Idill ez a jelenet mindkétszer a javából.
A halászat csendes foglalkozás. A lassan haladó bárka, a merítések egymásutánja, a csend a tavon, esetleg az evezők surrogása, a vitorla lebegése (volt egyáltalán vitorlájuk?), a víz csobbanása, a halak ficánkolása – megannyi békés momentum.
És egyik esetben sincs eredmény.
Annak ellenére nincs, hogy Péterék mesterei voltak szakmájuknak. Apáiktól tanulták el a halászat minden csínját-bínját. És akkor odajön (utóbbi esetben már ott ül a parton a Feltámadott) Jézus, és arra buzdítja őket, hogy mégis vessék ki hálójukat. Egy Isten szentje mondja meg a szakma mestereinek, hogy hogyan kell eredménnyel dolgozni.
Igen.
Ő mondja meg.
Minden szakma minden mesterének.
Először, másodszor, és mindig a világtörténelem végéig.
A történés alig magyarázható meg isteni beavatkozás nélkül.
Nekem egy másik evangéliumi hely elevenedik meg, az imént idézett rész, amikor a Mester azt mondja tanítványainak: „Nélkülem semmit se tehettek.”
Aki nem hiszi, járjon utána – vethetném ide a népmesei fordulatot – de „nem mese ez”. Bár nehezen emészthető kijelentés, ám a halfogások is bizonyítják, hogy Vele együttműködve nem várt hatékonyságúvá duzzad a munka, nélküle pedig puszta erőlködés az egész. A sikerek ideig-óráig tartanak, az eredmény pedig kétes. A kisemberek ugyanúgy járnak, mint a nagybirodalmak építői: A történelem bizonyítja, erőlködésük mennyire talmi.
S ha nekem nem hisztek, higgyetek a zsoltárosnak, aki a 126-at így kezdi: „Hogyha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad, ki építi azt.”
Magam is meglepődöm, hogy milyen sokféleképpen fogalmazza meg az Írás, hogy „mi az igazság”.
„emberhalászokká teszlek titeket” – nyilatkoztatja ki a Mester, a feltámadt Rabboni.
Csak még egyet idézek ide: Pál írja: „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak.” (1Kor 1,27–28)
Péter írástudatlan halász volt. (Vö. Ap Csel 4,13)
* * *
Közben unszolásomra érkezett egy mobillal készült kép Angéláról, aki ma egy hetes.
Utolsó kommentek