Mickey webnaplója

1. Évek óta sandítok az üzletközpont-kártyájára. Igazán most se tudom, hogy hasznos-e?
- A kártyadíj egy évig ingyenes, egy év múlva 3300.  
- Kedvezményt ad vásárlások alkalmával.  Havonta másra. Saját márkájúra nem.
- Nézzem folyamatosan a kedvezményes árukat/árakat, mint Jól járt János?
- Nem torzul el látásmódom, miszerint a pénz csak egy megtűrt, mert szükséges rossz?
Mindenesetre megkaptam a jobbfajta viaszosvászonból készült kínai focilabdát, mert mindjárt 10 000-ért vásároltam (csupa olyasmit, ami mindig kell, és elég drága, hogy ne kelljen sokat cipelnem). Szoknom kell a kupeckedést, noha ellenérzésem van iránta.
Kijövet a kocsiban kb. 70 fokos forróság várt rám. Így vezettem haza. eltettem a paksamétát, s várom a kártyámat.
2. Tán emlékeztek rá, néhány napja Marcell atya könyvéből jegyzeteltem két részben. Bevallom, engem a leginkább ama megállapítása ragadott meg, hogy „nem véleményezi, hanem szereti fele barátait”. Nem is olyan könnyű ez.
Minap közel lakó ismerősöm keresett meg, hogy valameddig naponta kertészkedjem, amennyiben a lakrészük előtti gyepet távollétükben locsolgassam. Lakrészük előtt jó nagy a gyep.
A munkálatokhoz a hosszú gumicsövet ki kell kotornom a pincéből, rácsatlakoztatni a kerti csonkra, vacakolni a csonk kinyitásával, beállítani az esőztetőt, és másfél órát zuhanyoztatni a gyepet innen, majd másfél órát amonnan – önként és dalolva. Mondom, nem is olyan könnyű szeretni.
Valamikor ez gond nélküli cselekedet volt, és megszokott napi rutin. Ma már nem az.
A műanyag-gyorscsatlakozó kopott, az erős vízsugár ledobja, s fröcsköl ezerrel – eszet lenül. A talajba kell szúrni az automatát, mely nem akar merőlegesen állni. Nosza, kapott is a szomszéd ablaka, nem is keveset. Hála Istennek, zárva volt. Próbáltam beállítani az esőztetőt kisebb nyomásra. Csak remélem, hogy a pincerekeszek nem áztak be a szellőztető rézsútos rácsai mentén.
Már ezelőtt húsz évvel se én locsoltam a ház körül, hanem kisfiam, akivel immár alig látjuk egymást.
Tehát jó húsz éve teljesen elidegenedtünk egymástól – én és a locsoló-berendezések.
Mondanom se kell, hogy sortom, trikóm, merő víz lett, s azt se kell bizonygatnom, hogy a hatalmas forróságban ez zavart a legkevésbé.
Magamról nincs kép, mert locsoltam. Fiamról van. A gumicső ugyanaz.

Szolgálati közlemények: Budapest ezüstérmes. Azt aranyat Bagdad vitte el. Nem csigázlak tovább. Bp volt ma a világ második legmelegebb fővárosa. Éreztem.
Barátunk, Széll Vince fia, Széll Domonkos indul a londoni olimpián. Evezős.
Hajrá Domi, az aranyért!!!