Mickey webnaplója

Az, hogy „édes álom” – csak egy édes álom.
Mert csak az édes álmok édesek.
A keserűk nem.
Azok keserűk.
Ugyanígy a „Kár, hogy mindez csak álom”, nem mindig kár.
Vannak olyan őrült álmok, amiről inkább azt mondanám: „Álmomban se jöjjenek elő!”
Ma hajnalban lidérces álmom volt. Pannonhalmán jártam. De nem az ismert „kupac”-on, hanem valamiféle városban.
Álmom csaknem minden vonatkozásban kellemetlen volt.
Kezdem a jóval.
Álmomban egy nagy medencében úszkáltam. Magam előtt valamiféle íves-áramvonalas, műanyag csövet tartottam. Ez hasította a vizet. Én meg egy pózban tartottam magamat, és igyekeztem is megmaradni benne. Amíg ez tartott, addig tempóvétel nélkül haladtam előre. A medence szélén mégis megálltam, mert egy göndör hajú négy-öt éves leányka megszólított: Nézzem meg, milyen ropogós szoknyácskája van, és a kalapja is milyen jól áll neki. Csakugyan jól állt.
Ezzel vége is a pozitív történéseknek.
A város, amelyben elvesztem, legalábbis elveszettnek éreztem benne magamat, egy hegy tövében terült el. Nagy konferenciateremből indultam az étteremhez? Útközben rájöttem, hogy nincs más rajtam, mint egy hálóingnyi fekete póló. Huzigáltam a szélét lefelé, mert hát hogy nézek ki. Valaki a kezembe nyomott két alsónadrágot, hogy egészítsem ki toilette-emet. Ettől kezdve azokat is szorongattam a kezemben. Kerestem, de nem találtam meg sem a társaimat, sem a buszunkat, sem a hálószobánkat. Egyre bolyongtam a nagy és ismeretlen épületkomplexusban. Egyszer csak egy mellékkijáraton az utcára kerültem, mely egyre kuszábbá lett. Feltúrták, alig tudtam tovább haladni rajta. Kérdezősködtem, mi merre van, de az utcán mászkáló alakok mind értetlenül néztek rám. Megpróbáltak mindenféle souvenirt eladni nekem. Egy nő utánam jött, és kenőtollal jobbról, balról cirógatta a képemet. Talán el akarta adni nekem.  Mondtam neki, hogy ne csinálja. Akkor sértődötten félreállt utamból. Én meg úgy megmérgelődtem a történteken, hogy felébredtem.
Álmom legszebb része a belőle való ébredés, a felébredés másutt léte, az ébrenlét síkja lett.  
Persze álmom számos részét sokkal bonyolultabbnak éltem meg, csak hát ez poszt és nem álomregény.
Vajon az ószövetségi álomfejtő, József mit hozna ki ebből az összevissza csapongó képzavarból?