Mickey webnaplója

Ma megjelent a picasa web albumom kedvelői között egy angol. Valahol ráakadt, s megtetszettek a képeim. Mivel azonban ő a google+ szolgáltatónál jegyzi magát, nem tudom kideríteni, ki is ő valójában. Egyébként ma nagyon kellemes ködös tájak fotózására nyílt volna lehetőség, ha…
Ha sétálgatnék még mostanság is. Ha már eddig is le nem kaptam volna számos ködös tájat, fát, erdőrészletet, utakat. Persze a természet nem ismétli önmagát, és mindig akad mondandót hordozó téma bőven. Ezek felmutatása, kivágása eredeti közegükből érdekes lehet, s tán esztétikus is, ameddig bele nem fárad nézőjük a sokféle esztétikum, sűrített mondandókat megmutató képek nézegetésébe.  Igen sokszor kaptam magamat azon, hogy „bezzeg, ha nálam volna a fényképezőgép…”
Utóbb nem nagyon bánom, hogy nincs velem. Az emberek zöme nem kamerával járja a világot. Magának „lefényképezi” a látnivalókat, s kedves emlékképpen bensejét gazdagítják az egyszer látottak.  Ezek találkozások a látvánnyal, és megmaradnak az ember intim szférájában. Csak saját magukat gazdagítják. „az útfélen itt-ott / Egy kis virág nekem nyitott: / Azt leszedve, / Megvolt szívem minden kedve.”  / (Arany: Epilogus)  
Nem önzés ez, hanem az élet valóságelemeinek egyszeri és megismételhetetlen voltában való gyönyörködés.
És néhány mai aktualitás.
Itt szuszog mellettem a hintán legkisebbik unokánk. Még. Ma Tomi és Zsuzsa a családdal tovább autóznak fiatal barátaikat meglátogatni. Holnap Micáékkal tervezik összefutni Móváron, saját otthonukban.
Ma a parlamentben volt főnököm immár Mindszenty-díjat vesz át ezekben a percekben. Nemrégen lett Vár-díjas, majd Prokop-díjas. Gratulálok ezen az úton, mint volt munkatársa, aki nyug-díjas.
Az Echo tévében most fut a Roma-reports legújabb adása, melynek magyarításában részt veszek, s melyet kétszer megismételnek, egyszer ma este, majd holnap reggel. Később is megnézhetők a lefutott adások nyilvános archívumukban.