Mickey webnaplója

A nyugger ráér. 
Már amikor.
Merthogy tegnap pl. erőnkhöz mérten tevékenyen részt vettünk Micáék költöztetésében.
Ma reggel érdeklődés, lesz-e holnap agapé, lesz-e ember, aki vállalta. (Igen, van, további törődés kihúzva).
Ma nyersszöveg magyarítása.
Tudom, amerikai öcsém újra Pesten. Időbeosztását nem ismerem, de a Vele való találkozásra mindig készen.
Este jó esetben lehetőség regnumi csoportunkkal összejönni.
Délután Micáék esküvőre hivatalosak. Mi maradunk kettecskén (bús öregem).
Az üzletközpontból egyelőre három súlyos cekkerrel érkeztünk. [Van-e, aki a cekker szót nem ismeri? Szatyor. A vén szatyrok ismerik: pl. én. A fiatalabb szatyrok már nem ismerik ezt a svábos szót.] No tehát még nem edződtünk hozzá, hogy kettőnknek kevesebb valami elég lesz. Mivel erőink alábbhagynak, ez a fajta beszűkülés jónak ígérkezik.
Egyelőre nem így van. A fiatalok még velünk a hétvégén.
Költözködésük kapcsán egy főiskolás epizód ugrott be, melyhez analóg jelenségek tapadnak. Feloldom a rébuszt.
Egyik főiskolás társunk családja vasutasokból állt. Visszatérő témájuk volt, hogy egy rendező-pályaudvaron miként kell megoldani a szerelvények tolatását, vágányok átállítását a legkisebb mozgatásigénnyel, hogy a teherszállítmányok szortírozása a célhelyekre minél kevesebb mozgással megtörténjék. Néha igen elmés megoldásokra lehetett rájönni. Ezt a logisztikai kérdést láttam viszont az Admirális nevű kártyajátékban. Három eleme van. A kevert sorok, a sorba rakás helyei, melyek megmásíthatatlan döntést kívánnak a játékostól, és harmadszor négy üres hely, melybe a rakodás megkönnyítésére ideiglenesen félre lehet tenni fölösleges lapokat. Minden mindentől függ, s mindennek következménye van. Az igazi izgalmat az adja, hogy miként a vasúti pályán, olykor itt is szűk mozgástere marad a játékosnak a tilitolihoz. Úgy kell kisakkozni, milyen sorrendben mit hová? (A mozgástérről jut eszembe a kormányok sakkozási lehetőségei, de ezúttal a politikába nem vagyok hajlandó belebonyolódni.)
Most lehet visszakapcsolni a költözködéshez. Egyik gyerek jön, a másik megy, ahogyan az élet diktálja. Aki elmegy, ezt-azt itt hagy a garázsban. Aki ide jön, ráébred, hogy egyre nagyobb térre van szüksége. Ezt úgy érheti el, hogy a fölös cuccokat leköltözteti a garázsba. Íme, a talon. Aki elment, rájön, hogy amit a garázsban hagyott, már el tudná helyezni, és értelmesen fel tudná használni. Tehát eljön érte: irány a garázs.
Amelyikük ide költözik, további holmikat, lomokat visz a garázsba. Néha borotvaélen folyó táncolás folyik, mert szűk a mozgástér. Persze utóbb kiürül a garázs, végső elrendezést kapnak az időlegesen talonba helyezett holmik, és rendeződnek a sorok, befejeződik a játék.
 Ám ez a játék a lakás minden személyváltozása esetén „újrakeveréssel” kezdődik.