Mickey webnaplója

Napom kereteit a reggeli és az esti himnusz jelölik ki. Ám egészen másképp kell indítani őket, mint írva vannak. A reggeli így indulna: Ragyogva fénylik már a nap…, de fél hatkor ez még nem igaz. Ragyogva fénylik majd a nap… – mondom, hogy igaz legyen. Az esti pedig: „Immár a nap leáldozott”
De ez se pontos este tizenegykor, tehát pontosítom: Ím, a nap rég leáldozott…”
Ma is félhatkor keltem. Kávé, olvasó mindenkiért, leginkább egy haldoklóért, majd vérvétel a kórházban. Sok hűséges ismerős arc felismerése, akik maradtak a magyar eü-ben.  Tehát vérvétel. Hogy meddig? Amíg az Isten is úgy akarja; „Utolsó vérig” – írhatnám. Onnan az üzletközpont, majd mise, onnan egy másik élelmiszerbolt, mert bizonyos dolgok amott nincsenek. Majd haza. Reggeli, játék az áthozott picikével. Lemegyünk sétálni. Legszívesebben együtt fürdött volna a rigókkal és pintyekkel az itatóban. Feljőve az utca forgalmát bámuljuk. A bal vállamon szokott helyet foglalni. Most is ez történt. Fülem a bordái magasságában. Életteli dolog hallgatni, amint kis szíve dobog: egyenletesen, mint egy schaffhauseni óra. Mivel a mama megérkezett, én a gép mögé ültem, ők pedig a gyerekorvoshoz el a szokásos vizitre. Ebédre vissza hozzánk. A netről megtudom, hogy Heves város mellett 8 km-es mélységű epicentrummal éjszaka Mo-on 4,8-es földrengés volt. Álomba ringatásra akkor már nem volt szükségem. Sőt fel sem ébredtem rá.
Nappal is földindulás van nálunk. Tücsi hatalmas teret kapott fantáziájának kiélésére. Másfél szoba ürült ki, s egyéb helyeken is kevesebb a holmi. Megindult a szekrénytologatás. Még jó, hogy az ő fejében kész egy új arculat terve. Nekem ezzel nincs gondom. Tegnap azért a másik szobában kerestem a gyógyszerutánpótlást, öt perccel később a tiszta ingeket. Majd csak megszokom.
Lehet, hogy mindjárt ebédelünk. Ezért itt megszakítom adásomat.
A facebookra feltett kínrímem jobban hangzik így:
Hidd el, kutyám, puli: kint jó,
Nem kell neked kulipintyó.
De ha nem jobb, akkor se vagyok hajlandó többet gondolkodni rajta.