Mickey webnaplója

Tegnap egy keresztelő egyik fotósa voltam. Legalább négy-öt gép kattogott felváltva. De ha már … kivettem belőle magam is a részemet. Talán ismerős a korábban FB-ra feltett szöveg:
A fotós ebédmeghívásnak tesz eleget. A háziasszony így szól: Gratulálok a képeihez. Biztosan nagyon jó fényképezőgépe van. Az ebéd végeztével a fotós is elismerően nyilatkozik a finom ételekről megjegyezve: Asszonyom, magának biztosan nagyon jó fazekai vannak.
Igen. A fotósnak jó gépe van. Ráadásul jó időben jó helyen van, ahol jó képeket készít. A siker érdekében jó képkivágásokat alkalmaz, helyesen bánik a fénnyel és árnyékkal, figyel mások személyiségi jogaira, csendben és a feltűnés kerülésével dolgozik, itt-ott villant egyet, s már ott sincs. Elnézést kér, hogy él, hamar visszavonul, s vár a kedvező pozíciókra. Megpróbálja kiirtani a zavaró képelemeket, ledobott kabátokat, göngyölegeket, ferde falszögleteket, ásító pofákat, alvó arcokat, zavaró tárgyakat.   
Magam csak egy keveset értek a fotózáshoz (kétségtelenül jó gépem van). Mindenesetre tegnap avanzsáltam, amennyiben – mint a jó fotósok – a zsebemből egy mozdulattal elővarázsoltam egy friss akkut, és szakszerű mozdulatokkal lecseréltem a lemerültet.
Mint egy igazi fotós.    
Ma temetőlátogatásunk esett, hogy megelőzzük és elkerüljük a halottak napja környéki tumultust. Mintha összebeszéltek volna a főváros polgárai, igen sokan úgy gondolták, hogy érdemes elkerülni a hallottak napja körüli tumultust, ezért hát mások is ma jöttek ki a rákoskeresztúri temetőbe.
Itt az egyetlen újítást a cerberusok működésének változása jelentette. Befelé menet nem kértek az autósoktól pénzt, csak távozáskor. Így a forgalmi torlódás nem a kinti körforgalom ellehetetlenítését eredményezte, hanem a temetőn belül, a kijárat felé vezető utakon sokasodtak az autók. Azok se sokáig, mert a „kapun álló” fickók kiszálltak a kuckókból, és egy mozdulattal cseréltünk: ők pénzt kaptak, mi elismervényt, s máris nyílt egyesével a sorompó.
Tanulság: Mindent lehet jobban végezni, csak egy kis odafigyelést és agymunkát kell beletenni.        
Meglepő módon a temetőben fotóztam csak, az utána következő testvéri agapén egyet sem.
Lehet, hogy elfáradtam?