Aki ismeri a Faustyna Kowalska (Szent Fausztina) által elterjesztett eszményt, tudniillik azt, hogy Isten irgalmassága meghaladja igazságosságát – ha hagyjuk, hogy irgalmazzon nekünk –, az talán azt is tudja, hogy az irgalmas Jézus teljes alakos képét megfesttette két festővel is. Alatta a szöveg: Jézusom, bízom Benned! Valójában ez állna ott, csak túl hosszú volna: Jézusom, bízom irgalmas szeretetedben.
Mindezek kb. 80 éve történtek Lengyelországban.
Azóta felépült Krakkóban az Irgalmasság székesegyháza (benne egy kápolnával, melyben a magyar szenteket-boldogokat mozaik technikával vitte a művész házaspár annak falára).
II. János Pál pápa kanonizálta is Faustynát, ezenkívül pedig
elrendelte, hogy az egyház a húsvét utáni vasárnapot az Irgalmasság vasárnapjaként ünnepelje.
Szent Fausztina közvetítésére mindennap 15 és 16 óra között tartja az egyház az irgalmasság óráját. A Krisztus (= a Felkent) ebben az órában szenvedett ugyanis kínhalált.
Az irgalmasság órájában rózsafüzért szoktak imádkozni, de az irgalmasság olvasóját is, amely azt célozza, hogy az életét adó Mester eme tettét ajánljuk az Atya figyelmébe egész világ bűneiért engesztelésképpen. Így kívánjuk előmozdítani a világ és az emberiség megmentését egy esetleges sorskatasztrófától. Hát ez egy kissé elméletire sikerült.
Próbálom aprópénzre váltani egy eset kapcsán.
A napokban valakik felváltva ismételgették a litániaszerű imát, melynek egyik visszatérő eleme:
Jézus fájdalmas szenvedéséért*
irgalmazz nekünk és az egész világnak. (Ez hangzik el 10szer egymásután.)
Tehát a napokban az történt, hogy az előimádkozó az első sort mind a tíz alkalommal így mondta:
„Jézus fájdalmas szeretetéért…”
A kérdés most már csak az, hogy nagyot tévedett-e?
Szerintem nem. Jézus a Golgotára menet (töviskoszorúsan és összeverve, rogyadozó léptekkel vonszolva magát és keresztjét) odaszól az asszonyoknak, hogy ne őt sirassák, hanem magukat és gyermekeiket… Ez nem jelenti azt, hogy kínszenvedése alábbhagyott volna, de azt igen, hogy szeretete és a teremtményekre figyelése, empátiája, együttérzése meghaladta mérhetetlen szenvedését is. Vagy már a kereszten: „Atyám, ne ródd fel nekik bűnül, mert nem tudják, hogy mit cselekednek.” Az agonizáló Krisztus közbenjár kínzóiért. Szenvedését meghaladta szeretete. Szeretete mindig meghaladja szenvedését, meghaladja elszenvedett fájdalmait.
Ezt mindvégig helyesen kell látnunk, ha nem is vagyunk képesek ép ésszel felfogni nagylelkűségének mértékét, miértjét.
A legfontosabb valóban: Csak azért volt képes vállalni szörnyű szenvedését, mert szeretete meghaladta a szenvedéstől való viszolygását.
Magyarul: az Ő szeretete csakugyan fájdalmas volt, ám szeretete örökre megmarad, fájdalmas kínhalála pedig – ha lehet így fogalmazni – egyszeri totális történés volt.
A lényeg: szeretete minden szenvedést feledtet és felülír.
Így hát nem is tévedett igazán, aki eltért az eredeti szövegtől.
Utolsó kommentek