Mickey webnaplója

„Amikor Krisztus megalapította társaságát, szegletkövévé 
nem az okos Pált,
nem is a misztikus Jánost tette, hanem egy
szökevényt, egy
nagyotmondót, egy
gyávát, szóval
az embert.
Erre a sziklára építette Egyházát s a pokol kapui nem vesznek rajta erőt.
Minden birodalomnak az az ősi hibája, hogy hatalmas egyéniségek alapították, nagy egyéniségek számára. A történelmi Egyház viszont a gyönge emberre épült és ebben van az ereje. Mert
egyetlen lánc sem lehet erősebb leggyöngébb szeménél.”
Az idézetet G. K. Chesterton jegyzi, a Vigilia közli 1954-ben Bittner Lajos fordításában.
1954 tavaszán elsős, őszén másodikos alsó tagozatos gyerek voltam. Nem olvastam a Vigiliát. Majd felcseperedvén, és a piarista gimnáziumba felvétetvén Fekete Antal magyartanár szárnyai alá vétettem, aki házi dolgozatainkra (ma beadandónak hívják) rendre két jegyet adott. Egyet a fogalmazásra, egyet a nyelvhelyességre.
Az első jegyért nagyon oda kellett figyelnünk, mert kíméletlenül kihúzott munkánkból minden olyan mondatot, amely közvetlenül vagy közvetve nem a címről szólt, nem segítette a címben foglaltak kibontását, megértését, megértetését.
A másodikat nem kell magyaráznom. A helyesírásnak megvannak a szabályai, olykor elég nehezen követhető szabályai némi bizonytalanságot is hagyva az alkalmazónak, de mégiscsak léteznek, és ezeket alkalmazva értékeltetett munkánk.
Mindezeket csak azért bocsátom előre, hogy megértsék az olvasók, mi köze volt dolgozatunknak Chestertonhoz.
Én ugyan nem olvastam e Vigilia-beli cikket, az általunk Schwarz tanár úrnak titulált Fekete Antal viszont minden bizonnyal, mert dolgozatainkra minden alkalommal végül is három jegyet osztott azzal a meggondolással, hogy minden lánc annyit ér, amennyit a leggyengébb szeme. A kiosztott dolgozatokra írt három jegyet névsorban be kellett diktálnunk neki, hogy feljegyezze noteszébe. Felállt a kérdezett és sorolta: Fogalmazás négyes, helyesírás kettes, végeredmény kettes.