1. Egyszer G. azt mondta, van abban valami, ha valaki nekirohan a lefelé haladó mozgólépcsőnek, és megkíséreli, hogy feljusson a tetejére. Hát igen.
Van abban valami, hogy a kis ember nekiugrik a nagy szikláknak, és megpróbál a tetejükre kapaszkodni.
Van abban valami, ha a jobb jövőt kivívni akaró nemzet nekiugrik az őt függőségben tartók lerázása céljából. Van, akiknek sikerül, van, akiknek nem.
Vannak, akik nagyon nem akarják, hogy nekünk bármi is sikerüljön. Soha nem fogom megérteni, mi ennek az elégséges oka.
2. Amikor a nagyobb letöri a kisebbet, abban csak a horda túlereje van. A banda arroganciája a védtelen emberrel szemben. A katona erőszakossága a kiszolgáltatottak, elsősorban a nők és gyermekek ellen. Mindegy, hogy martalócoknak, kalózoknak, rablóbandának, maffiának, pénzhatalmasságoknak, politikai erőknek, birodalmaknak, tengerészgyalogosoknak vagy minek nevezzük őket.
3. Ma az ellenségszeretetről beszél a Mester a soros igeszakaszban, a hegyi beszédben. Isten szereti a kicsiket, a nagyokat, az uralkodókat, a rabszolgákat, az összes embert. (Nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.) Imát kér tőlünk azokra, akik gyaláznak és kígyót-békát összehordanak ellenünk. Ő is így tesz a kereszten: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekednek.
Na hiszen. Kik is az ellenségeink? Kik az én ellenségeim? Hogyan lát minket Isten, amikor egymásnak esünk és öljük egymást szamuráj-karddal és szavakkal, ököllel és páncélököllel, tankcsapdákkal és szerződések kelepcéjével, időzített pokolgépekkel és egymás életét pokollá téve viselkedésünkkel.
Van mit fejlődni.
Van honnan ellépni,
van még tennivalónk itthon,
van az egyesült Európában is.
4. Jaj, még egy kokárdát se tudunk helyesen összevarrni. A heraldikusok szerint mi az olasz trikolort tűzzük magunkra március idusán. A felső színnek ugyanis bent van a helye.
Megjegyzem, a heraldikusokkal tartok. Jobban szeretném, ha a nyugtató zöld lenne kívül, s nem a vérvörös-piros, ha már egyszer így szabályos. Túl erős szín ez, a vér színe.
Akik ismernek, tudják, hogy én kokárdámat mindig „belül” hordtam.
Minden harcosnak belső és külső békét kívánok.
Talpra magyar, mondom én is! Munkára fel, imára fel!
Nincs kész az ország: se a polgári, se az Isten országa.
* * *
Lábjegyzet. Közöm a Ter 11-hez.
Bábel egységes volt mint nép, egy nyelvet beszélt. A torony összedőlése után különféle nyelveket kezdtek beszélni s szétszéledtek.
Jó ez így. Ezért létezik a nemzetek egymástól való különbözőségéből adódó gazdagsága, a nyelvek egymástól való különbözőségéből fakadó gazdagsága. Kérdés: Mi volt az ősnyelv. Nem tudjuk. A miénk, a magyar elég régi. De hogy melyik volt ott egyetlenként, ez kérdéses ma is.
Mint ahogy kérdés, hogy jelenleg a világon a kínait többen beszélik-e mint az angolt?
Kérdés, hogy a következő közös nyelv mi lesz?
Az első pünkösdkor kiderült. Mindenki érti a Lélek nyelvén elhangzó kommunikációt.
De még ez se a legutolsó kérdés, mely így hangzik.:Miféle nyelvet fog érteni az üdvösség embere?
Van elfogadható válaszom rá. A szeretet nyelve ez, és annak sokszerű gesztusai.
Csak megjegyzem, hogy ebben a könyvben (Ter 11) indul az emberiség történetének leszűkítése Ábr(ah)ám családfájának ismertetésével. Ettől kezdve főszerepben minden róla és utódairól szól.
Utolsó kommentek