Á. sokat nevetett egy tévéfilmen, amelyben a szereplők nem mozdultak el a képernyő elől. Visszatérő módon kérdezgették egymástól:
Minek menjünk Ausztráliába?
Megnézzük videón.
Minek menjünk Tanzániába?
Megnézzük videón.
Minek menjünk Celebesre?
Megnézzük videón.
Minek menjünk New Yorkba?
Megnézzük videón. És így tovább, és így tovább.
Mostanában mintha hasonló tunyaságban leledzenék. Ha egy hegy magasabb a Lakihegynél vagy a Ferihegynél, nem látogatom meg, hacsaknem busz visz fel a tetejére, ahonnan legurulok oda, ahol felvesz egy másik busz, amely hazafelé repít.
Múltkor az Árpád-hídon sétáltam, s mert hétköznap lévén nem állt meg a Margitszigetnél, nem mentem le a szigetre, hogy azután visszafelé is gyalogolhassak. A lényeg a lényeg: nagyon él bennem a „minek menjek” kérdés.
Az én emberem francia vejem, aki előbb járt Bp.-en fontos (udvarlási-leánykérési szándékkal), mint Párizsban. Nem akartam elhinni. Pedig így volt. Legalább 600 km-re lakott a fővárostól, ahová semmiféle ügyei nem szólították. Akkor meg minek utazzon több mint ezer km-t? Hogy lássa az Eiffel-tornyot? Minek, látta már eleget filmen, videón, tévében.
Az én emberem az a jezsuita rendfőnök, aki elhárította a neki felajánlott pihenő évet (szabbatikum). Ilyenkor minden kötelezettségük alól fel vannak mentve a rendtagok. Világot láthatnak. Ő azt mondta: Legalább ötezer érdekes helyet kellene megnéznie, ami teljesen reménytelen. Inkább el se kezdi. Otthon maradt.
Nem az én emberem az operett-hős, aki úgy véli: „Túl az Óperencián boldogok leszünk”. Szerintem aki itthon nem boldog, az vándorolhat, ameddig jól esik, sose lesz boldog, mert mindenütt magával fog találkozni.
Ne csodálkozz hát, hogy nem szaladtam megnézni az átalakított Ferenciek terét. Nem volt ott dolgom. S nem voltam a parlament újjáalakított terén se, mert nem volt arra dolgom. De ugyanígy elmondhatom, hogy nem indultam el a 4-es metróhoz se, pedig ott alighanem nekem fizettek volna. Miért? Ugye nyugdíjasként ingyen utazom. S a metró is néhány napig ingyen használható. Akkor tehát nekem tartoznak azzal a pénzzel, amiért nem utazom rajta. De nincs arra dolgom. Megnéztem mindegyiket fotókon, klipeken, stb. csak éppen nem megyek oda, amíg nincs rá szükségem.
Lábjegyzet. Közöm a Ter 26-hoz. Izsák Abimelek földjén, Gerárban telepedik le. Itt Ábrahámnak már presztízse volt. az Úr egyébként is értésére adta: „ezt a földet úgyis mind neked adom és utódaidnak… ivadékaidban áldást nyer a föld minden népe [próféták, messiás].” Ami érdekes harmadszor is belebotlok abba, hogy félelemből nővérének – fivérének hívja Izsák Rebekkát és viszont. Persze kitudódik a dolog, s a király esküszik, hogy senki se fogja elvenni a csinos asszonyt Izsáktól. Az Írás szerint Izsákot százszoros terméssel áldotta meg az Úr. Hatalmas lett, akitől Abimelek fél, és szerződést köt vele. Közben Izsák tudomására jut, hogy Ézsau hettita nőt vett feleségül s mindjárt kettőt. Nemcsak Izsáknak, az Úrnak se tetszhetett ez a pogányokkal való keveredés. Közöm. Ha választok, megfelelőt választok, de a többit nem. Így volt ez Ábrahám idején is. Ő hallgatott az Úrra, ezért Isten őt választotta [választott nép]. Mást nem. Abimelek szerződést köt Izsákkal. Mással nem. Izsák feleségül veszi Rebekkát. Mást nem.
És akkor jön Ézsau, és többet választ, idegent választ, pogányokat választ. Ez már nem is választás, hanem válogatás.
Ha Jehuditot választotta, Bászmát már békén kellett volna hagynia.
Ha Bászmát választotta, Jehuditot kellett volna békén hagynia.
Jézus majd megjegyzi: „Kezdetben ez nem így volt.”