Mickey webnaplója

Biológiai órámat el kellene vinni a biológiai óráshoz, hogy nézzen bele. Ha értetlenkedve fürkészné arcomat, elmondhatnám neki, amit most nektek, hogy reggel tejeskávéval indítok, majd néhány óra múlva – ha szükségesnek érzem – utána küldök egy másikat is. Ezután – azt gondolhatnám logikusan –, hogy ébren tart, felpezsdít, elindít úgy, hogy alig tudok megállni. De az én szerkezetem nem logikus, hanem misztikus.
Hogy agyam kellő tréningben részesítsem, vettem egy rám méretezett rejtvénylapot (Fülesbagoly olasz módra). Nekiugrottam egyik feladványnak és … elaludtam rajta. A két kávé után. Majd újra és újra próbáltam a meghatározásokra és megoldásokra figyelni. Nem sikerült. Belealudtam többször is. Akkor otthagytam a vacakolást, más munkát keresve. Este választhattam: a tévét nézem, vagy fejtem az újság különféle típusú rejtvényeit. Hármat-négyet megfejtettem. Az utolsót este 11-re fejeztem be. Egy „Szerkessze újra” rejtvény volt. Egy fekete kocka valahol a négyzethálóban, mellette egy-egy szám. A meghatározásokat, a rejtvényt nekem kell összeállítani ennyi támpont felhasználásával. Máskor is szokott sikerülni, ha nem minden meghatározás kiszáradt folyómeder Iránban (négy betű) jellegű. Most is kitöltöttem az ábrát. Azonban általában belenyomorítom a meghatározásokhoz járó sorszámokat a kockákba. Most nem. Csak írtam és írtam, amit kellett. Néha utánaszámoltam, hogy jó helyen tapogatódzom-e. És seperc alatt elkészültem a mókával. Ekkor 17. órája voltam ébren, a kávéivástól számított 14–15 óra távolságban, és nem voltam álmos, úgy kellett magamat belepasszírozni az ágyba.
De minek.
Reggel elmeséltem feleségnek, hogy már megint fel kellett ébrednem. Álmomban valahol Németország egyik városában találtuk magunkat, ahol utat tévesztettünk. A 80-as számú villamossal kellett volna szálláshelyünkre menni, de az elkanyarodott valahol. A megállóban csak az 5-ös számú állt meg. Közben este lett, zegernyéssé vált az idő, és köd szállt le. Én meg az ágyról szálltam le. Mondanom se kell, örömmel. Lehet, hogy az ószövetségi álomfejtőre, Józsefre volna szükségem, hogy világítsa meg – rendre szamár – álmaim értelmét?
Lábjegyzet. Kiv 5-höz. A fáraónál. Mózes és Áron bejelentkezik a fáraóhoz, aki fogadja őket. Nem hatódik meg az istenüknek áldozatot bemutatni kívánó két ember kérésétől. Sőt idegesíti őt a három napig tartó kivonulásnak még az említése is. Munka alóli kibúvást sejt a kérés mögött, s emiatt „szigorítóba” küldi az izraelitákat. Emeli a „normát”. A vályogtéglavetőknek eztán ugyanannyi téglát kell készíteni, mint korábban, de nem kapják kézhez a pelyvát, hanem maguknak kell összegyűjteniük. Ez persze nem megy. Kezdik ütlegelni a saját népükből kiemelt munkavezetőket. Panaszukra a fáraó válasza: Lusták vagytok. Mózes imádkozni kezd az Úrhoz, hogy változzon meg a helyzetük.
Közöm. A nemzetek sarcolása mindmáig folyik. Ferenc pápa is úgy látja, hogy a GDP-növekedés nem jelent túlcsorduló poharakat, mely többlet a szegényekhez vándorolna. Azt látja, hogy a poharakat nagyobbakra cserélik a gazdagok. Magyarul az életszínvonal-különbségek ollója nyílik. Így volt ez egész életemben. Elvtársak, hölgyeim és uraim! Még három nehéz év van előttünk. Lassan 68 éves leszek, de az elvonások mértéke nem igazán mozdul. Mi mégsem panaszkodhatunk. Nem jártunk a gulágon, nem voltunk hadifoglyok, nem száműztek bennünket Hortobágyra, Kistarcsára, Recskre stb. Persze bizonyos vonatkozásban modern életet élünk. Az egyszerűség kedvéért: a komfort rabszolgáinak tekinthetjük magunkat.