Mickey webnaplója

Jön a nyár. A nap témája: Mit tegyél, hogy elkerüld a szúnyogcsípést?
Az én válaszom: Kerüld a szúnyogokat, és akkor nem csípnek.
Az ő felsorolásuk slágvortokban s némi kritikámmal:
– Egyél fokhagymát! Így mindenki elkerül – a szúnyogok is.
– Igyál citrusféléket! Ezek üdítő hatása kétségtelen, és egyesek szerint kerüli az ivókat a szúnyog.
– Vacsorázzál B1 vitamint! Fene se tudja, magam jobb szeretem a császárhúst (sliced bacon).
– Egyél banánt! Ezt szerintem a banánforgalmazó konszernek terjesztik, nehogy rajtuk rohadjon ez a dömpingélelmiszer.     
– Igyál gintonikot! Megfogadom. Kinintartalmánál fogva testhőmérséklet-hűtő, ezért kedvelem. Azonban kétlem, hogy ez érdekli a szúnyogokat.
– Egyél chili paprikát! A szúnyog nem csípi, ha csípős a vérem – gondolják, akiknek nincs jobb ötletük.
– Bazsalikomot és rozmaringot egyél! A szúnyog utálja a szagát. Lehet. Én nem hiszem.
– Ne légy B vércsoportú, mert te leszel a szúnyogok kedvence. (Sokan cáfolják, akiket kifejezetten utálnak a szúnyogok, miközben maguk a B-vércsoporthoz tartoznak.)
– Ha mindez nem volna elég, kettévágott PET-palack aljába tégy vizet, abba cukrot és élesztőt. A tetejét pedig tölcsérszerűen dugd vissza rá. A szúnyog a keletkező aromákra harap, potrohon csúszik a tölcséren lefelé, mint te az élményfürdő vizes csúszdáján, majd landol a szeszes masszába, és részegen belefúl. Nagy hit kell ennek a mesének az elfogadásához.
– Van még néhány balkonnövény, aminek szúnyogriasztó hatásához hasonló hit kell. Elképzelem a szúnyoginváziót. Elérkeznek a balkonnövények Maginot-vonalához, és két oldalról kikerülik, mint a világháború során a németek, mert a ládába fejelve elpusztulnának, a növénydzsungelben meg eltévednének. Na már most. A szúnyog ugye nem hülye, csak fehérjére van szüksége, emberi vérre. Ezért kikerüli a szúnyog-távoltartó kiskertet és támad.
Feltételezve, hogy mindezek nem használnának, nincs semmi vész. Mindenki által ismert a szúnyogháló. Na, azt kell az ajtókra-ablakokra tenni. Így csak az apró szúnyogok jönnek be a lakásba, amelyek átpréselik magukat a mégoly apró lyukakon is. Ezek ellen találták ki a mit sem érő fénycsapdákat és a sokat érő vegyszer-párologtatókat. Az elektromos párologtatótól a szúnyogok falra másznak. Onnan egyedül partvissal tudod levadászni őket úgy, hogy ne kend el a vérpacnikat a frissen festett faladon, plafonodon. Ha nem fogadod meg tanácsomat, ősszel újra festheted a kéglidet.
Ha kétségbe vagy esve, mert még mindig támad a szúnyog, akkor Karinthy módszerét javasolom. Fogd a DDT-t és töltsd a szúnyog szájába. Ettől megdöglik.
Hogy? Előtte kézzel agyoncsapni?
Az se rossz.  
Lábjegyzet a Kiv. 40-hez.
Az Úr elmagyarázza Mózesnek, hogy az elkészült elemekből hogyan állítsa fel a hajlékát. Mózes nekilát, és egymaga összerakja a rendszert, „ahogy az Úr megparancsolta”. Majd felkeni Áront főpapnak, fiait pedig papoknak, „ahogy az Úr megparancsolta”, ők pedig szertartások előtt a medencében megmossák kezüket-lábukat. Az Úr „beköltözik” a szentélyébe. Mózes se mehet be, mert felhő alakjában behatol a sátorba az Úr. Ha felemelkedik a felhő, továbbhaladnak az Isten vezetésével, ha leszáll, megállnak. Éjjel tűz formájában mutatkozik az Úr. Jelzem: a Kiv. könyve végére érkeztünk.
Közöm.
Az a pap, aki kritikus szemmel vizsgálja, hogy az oltár körül minden szép és rendezett, átlátható és tiszta legyen, nem szőrszálhasogató, hanem a lehető legnagyobb tisztelettel van az Úr iránt. A mise ugyanis Krisztus egyszeri áldozatának a megjelenítése az utolsó vacsora szellemében. A jelen lévő Isten tekintélyének a kellő tiszteletet megadva a lehetőségek szerinti makulátlanságra való törekvés normális és érthető.