Mickey webnaplója

Nemcsak szép fotótémák vannak, vannak rútak is, vannak kevéssé sikerültek, vannak olyanok, melyek egy-egy sorozat részeiként jelennek meg, de hát mi tagadás, gyengébbre sikerültek, mint a többi rész. Ilyen volt nekem a Filatori-gát HÉV-mh. építményének újonnan elkészült dekorja. Valahogy az ide tervezett kompozíciók szellemessége nem éri el a korábbi megállók színvonalát. Nem egészen tudom, hogy miért. Mások tervezték, nem volt elég pénz festékre? Mindegy is. A dolog érdekessége, hogy mindenki ebből a megállóból távozik a Szigetfesztiválról. Ha csak a Sziget eseményeiből emeltek volna ki néhány elemet, karakteresebb lett volna ez a graffiti. Valamiért nem ez történt. Olyanok, amilyenek. Mint ahogyan olyanok, amilyenek a Duna-part melletti hajdan működtetett szálló falfirkái is. Az enyészetet nem a természet hozta, hanem emberek. Úgy indult, hogy erős legények bevágták a földszinti ablakok egyikét. Elég gyorsan bedeszkázták féltő kezek. Telt-múlt az idő. Idővel az egész földszinti üvegfal helyett deszkák kezdtek sorakozni, hogy takarják a feltehetően kifosztott épület belsejét. Itt, Budapesten ma tudtommal nincs háború, de akármelyik háborús híradóban elsüthetnék a hotel képét, mint egy, a harcokban súlyosan megsérült épületet.
Nemrég a tévében láttam egy filmet egy venezuelai toronyházról. Az negyven emeletes, amelyet valamiért otthagyták az építők. Egy értelmes hajléktalan megszervezte, hogy az utcán való veszélyes életmód helyett itt húzódjon meg előbb maga, majd társakkal együtt. Egy-egy lakrészt kialakítottak benne, és vizet-villanyt kértek az önkormányzattól. Szerény bért tudtak érte fizetni. Megkapták a segítséget. Önszervező csoportot alakítottak, és kvázi kis „köztársaságot” hoztak létre. Ha valaki beköltözik, köteles tartani az együtt, demokratikusan elfogadott szabályokat, különben könnyen az utcán találja magát. A házban lift nincs. A lépcsőket nem keretezik korlátok. Történtek már halálos balesetek. Az alsó szinteken mindenütt laknak, a felsőbbekben még vannak kiadó lakrészek.  A házban két kis bolt működik. Egy a hetedik emeleten, a másik a 22.-en. És megél ez utóbbi is, mert a harmincadikról nem szívesen fáradnak le a hetedik emeletig a fent lakók tejért, sörért, banánért. Elismerem, elég szürrealista intézmény ez. Mégis felvetem: A rohadásra ítélt hotelt nem kellene egy tisztességes és megfelelő szervezőkészségű és jó erőben lévő hajléktalannak kiadni, hogy menedéket és hajlékot adjon azoknak, akik nem jószántukból tengetik életüket a hidak alatt?
Lábjegyzet a Lev 4-hez. A vétlen vétkek engesztelése. Ha valaki utólag rájön, hogy olyat tett, ami az Úrnak nem kedves, azaz törvényét valahogyan áthágta, áldozatot kell bemutatnia. Ha főpap az illető, az állat egy hibátlan bika és egy szarvasmarha. Ha az egész közösség vét akaratlanul, ugyanezt a kétféle jószágot ölje le áldozatul. Ha elöljáró szembesül gyarlóságával, kecskebak legyen az áldozat. Ha közember vét akaratlanul, egy hibátlan nősténykecske legyen az áldozat. Mindegyiket a rituális előírások szerint kell „feldolgozni”. Nyakát vágni, vérével meghinteni a szentély egyes részeit, egyes részeket elégetni, kivinni a táboron kívülre. Így a táborlakók tiszták lesznek.
Közöm. Ma is előfordul, hogy talán akaratlanul is másoknak a „tyúkszemére lépünk”. Az engesztelés ebben az esetben – a jólneveltség így kívánja – a bocsánatkérés. szélsőséges esetben skrupulusságba csap az érzékenységünk, el odáig, hogy életminőségünket rövidebb-hosszabb ideig megrontja. Kirívó példája ennek a Csehov-novella: A csinovnyik halála. Az egészséges lelkület kerüli a farizeizmust, és őszintén törekszik a jóra. De lerázza magáról az akaratlan megbántásokon való rágódást, miután őszintén elnézést kért áldozatától.