Tegnap elfogyott gyógyszermunícióm. Felkerestem hát háziorvosunkat, aki a kezembe nyomta a negyedévre szóló kazalnyi receptet. Persze beszélgettünk is. Átadtam neki az utoljára készült laboreredményemet. Kicsit rosszallólag csóválta a fejét az alkalmi (?) 6,9-es cukorszintre. A kettes típusú cukorbaj könnyen utoléri a korombelieket. Elgondolkoztatott a dolog, mert
nemcsak unokából van bőven (ugye 9), de rokonból is.
Nemcsak rokonokból, hanem ünnepelendő születésnapokból is.
Ilyenkor egy-egy csoport közeli szülinapja alkalmával nagy vendégség – dínom-dánom, hejehuja, hencida és boncida, ripityom és sej-haj – esik.
Van édesség roskadásig, sütik, ünnepi torták, édes üdítőitalok, különféle szeszfokú piák, hogy ne soroljam tovább. Mindezekre egyre kevésbé, csak módjával van szükség.
Igaza volt G-nak, aki olyannyira az egymással való találkozás örömét, viszonyunk megerősítését, a jó beszélgetéseket hangsúlyozta. Igaza volt, mert nincs szükségünk már meglepetésekre.
Aki megérte a nyugdíjas kort, összehordta magának, amire szüksége van. Amije nincs, az nem is hiányzik neki.
Aki megérte a nyugdíjas kort, annak inkább diétára van szüksége, mint édességekre, szeszes italokra, nagy lakomákra.
Hogy mit hoz a jövő, nem tudom.
Csak azon gondolkozom: érdemes eltartható dolgokból összeállítani a traktákat, hogy ha megmaradna, se vesszen kárba.
Az ajándékok pedig valóban
mi legyünk egymás számára,
mi, akik, mert születésnapjuk van, találkoznak azokkal, akiknek nincs születésnapjuk.
Legyen ennek öröme elég és kölcsönös.
Összefoglaló az MTörv 16-hoz. Az ünneplés rendjét szabályozza.
- Húsvét az egyiptomi szabadulás estéjét idézze. Lakoma reggelig elfogyasztott húsfélével, és hét napig kovásztalan kenyérrel való élésről szól.
- A pentekosztész ettől számított 7x7 nap utáni ünnep, a gazdag termés ünnepe, annak az ünnepe, hogy gazdagon megajándékozta népét az Úr, akit az egyiptomi rabszolgaságból hozott ki.
- A sátoros ünnep a termények eredményes betakarításának az ünnepe hét napig tartott. az ünnepekre illett, kellett ajándékot vinni az Úrnak, s papjainak, s együtt ünnepelt férfi, nő, rokon, idegen vendég, befogadott özvegy. Itt esik szó arról, hogy városonként választott bírák törvénykezzenek, ítélkezzenek. Idézek a szövegből: A jogot nem szabad csűrnöd-csavarnod, s nem szabad sem a személyre tekintettel lenned, sem vesztegetésül ajándékot elfogadnod, mert az ajándék megfosztja a bölcsek szemét a látástól, és kiforgatja az igazak szavait értelmükből. Egyes-egyedül az igazságra törekedj...
Közöm. Nem véletlenül idéztem az előző sorokat. Mindmáig adós a benne foglaltakkal az igazságszolgáltatás. Vö.
Arany J. Fülemile;
a Minden gyanún felülálló férfi c. film;
a 2006-ban, a forradalom jubileuma kapcsán meghozott tömeges igazságtalan ítélet;
a korrupció kísértésének és erőszakosságának erodáló hatása;
a „megveszlek kilóra” kitétel emberi méltóságot semmibe vevő szövege;
a koncepciós perek gyakorlata;
a kettős mérce alkalmazása...
Itt abbahagyom. Már ez is túl sok.
2014.08.13. 07:33 emmausz
Találkozásaink átértelmezése
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr906599641
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek