Mickey webnaplója

Két régi emlék: – Aki utolérhető a Vár-kórusból, jön segíteni azoknak, akik utolérhetők a vakáció vége felé a Bazilika kórusából.  Együtt állunk a dobogón jó óra hosszat. Szemünkbe tűz a nap. Lejjebb nézve a székeken ül a VIP, a kordonon kívül állnak a VIP-telenek. Folyik a szertartás.
Utóbb változott a helyzet. A SZIT színeiben mi is VIP-ek lettünk, és üldögéltünk, míg mások álldogáltak. Most már évek óta nem veszünk részt az ünnepi alkalmon. Feleség átadja jegyeit annak, aki szívesen. Szeptembertől meg ő sem lesz tagja a SZIT-nek-VIP-nek.
– Augusztus 20-a gyermekfejjel nekem mindig a 10 nap múlva kezdődő iskolát jelentette. A csaknem korlátlan szabadságom végét. Ettől valahogyan mindig olyan keserédes lett. Ezt az érzést még a tűzijáték labdacsai se tudták feledtetni, inkább eszembe juttatták az elkerülhetetlent.
Régi nyarak, régi táborok, régi megfigyelések élnek bennem. Aki augusztusban sátortáborozik, annak hűvös-hideg éjszakákra kell számítania, és felkészülnie. Ha augusztusra marad a tábor, nem lehetetlen, de mindenképpen huszadika előtti időtartamban kell gondolkozni. Huszadikától elromlik az idő. Vigasztalanul esik, nyirkos lesz minden. Nem száradnak meg a vizes cuccok stb. Az idei nyár nem vádolható meg azzal, hogy hosszas kánikula dúlt volna. Inkább szeszélyes és kiszámíthatatlan, sok esőt hozó nyár vége felé vagyunk. Ám teljesen szabályosan történt a 20-i fordulat. Az ünnepen a délelőtti esőtől eltekintve semmi nem akadályozta a szabadbani szórakozásokat, de 21. hajnalán eleredt az eső, finom, sűrű szemű, igazi avarrohasztó. Még ugyan a tisztesség kedvéért kettőt villámlott, majd vakkantott az ég, de ez már csak arról szólt: Még szinte nyár van, ha már nem is az igazi.
Összefoglaló  az MTörv 24-hez. Az MTörv a Második törvénykönyv szokásos rövidítése. Méltán hozza a fontos és kevéssé fontos előírásokat. A 24. is sokféle parancsot hoz.
– Ha a vett feleséget valaki válólevéllel elbocsátja, többé nem veheti újra feleségül.
– Aki nősül, egy évig nem fogható hadra: „szentelje magát asszonyának, akit elvett”.
– A kézimalom napi használata miatt nem adható  (vehető) zálogba.
– Aki embert rabol, haljon meg.
– A szegény zálogba adott egyetlen köntöse este mindenképpen visszajár, hogy ki ne hűljön éjszaka.
– A munkás bére nem mismásolható el. Este ki kell mindenkit fizetni.
– Mindenki a saját bűnéért lakoljon. Ne az apa fia bűnéért, és fordítva.
– A leprást Lévi papjai vizsgálják meg s döntsenek sorsa felől.
– Az idegent, árvát, özvegyet ne csorbítsd meg.
– A böngészőnek hagyj a földeden kévét, a fádon olajat, szőlődön fürtöket. Közöm. Ami szembetűnik, a társadalom figyelmessége az új házasok iránt. Máig nem tudok róla, hogy bármelyik fejlett kapitalista állam odafigyelne a házasságnak eme vonatkozására. A legtöbb helyen még a szülő nőt is a lehető leggyorsabban visszaparancsolják a munkahelyére, vagy ellehetetlenül az állása.
Ami pedig a munkabérek visszatartását illeti, kifejezetten erkölcstelen a civilizációnk. Mint tudjuk, a bérek visszatartása égbekiáltó bűn. És mintha süket fülekre találna ez a kiáltás.  
Az emberrablót egykor kiirtották. Most túszejtők fenyegetőznek kivégzéssel, őket viszont védi a halálbüntetés tilalma.
O tempora, o mores!