Mickey webnaplója

Egy alkalommal Prohászka levelezőlapot küldött valakinek. Csak néhány szót írt rá sebtében, amelyek kipattantak elméjéből, szívéből, költői lelkéből. Kb. ez állt a lapon: / Hiszek a Szent Szívben és szeretetében! / Hiszek a lelkek szent közösségében. / Hiszek a szeretet végső győzelmében!/. Ebből a rövid himnuszból Halmos László rövid motettát komponált. Mint a legtöbb Halmos-mű, ez is csodálatos, mert könnyen énekelhető, mert hatása alól nehéz kivonni magunkat, mert a szólamok olyan érzelmeket hoznak a felszínre, amelyek nagyon ráerősítenek a szövegre. Valahogyan az igazságokhoz igazán jól eltalált akkordok tartoznak. A rövid szólamok horizontálisan is szépen hömpölyögnek, hogy egy végső bizonyságban (Amen) záródjanak, nyugodjanak el. A google sok hasznos információt tartalmaz, szinte mindent, majdnem azt írtam, hogy ami nincs a google-n, az nincs is. Ez persze tévedés. A motetta zenéje nagyon is van. Legfeljebb azon lepődöm, meg, hogyan lehetséges, hogy csak a kottáját találom az interneten.
Amit pedig Prohászka itt elmond, az egy rövid credo, azaz hitvallás. A lényeget sűríti néhány kijelentésbe. Ő az a zseni, aki rövid mondatokban képes összegezni mindazt, amit mások hosszú levelekben sem. Nem kenyerem a levelezőlap, de ez üdítő kivétel: tartalmasabb egy hosszú levélnél.
Összefoglaló a Józs 23-hoz. Józsue Mózes nyomán alternatívát jelöl nemzetének. „Ami Mózes törvénykönyvében írva van, ne térjetek ki előle se jobbra, se balra.” (Ismerősen cseng.) Ill.: „...ha megszegitek a szövetséget, ...akkor fellángol ellenetek az Úr haragja, és hamarosan eltűntök arról a jó földről, amelyet adott nektek.” Közöm.
Megigazulás és esendőség között ingadozik a választott nép.
Megigazulás és esendőség között ingadozik minden egyes személy.
Megigazulás és esendőség között ingadoznak a közösségek.
Megigazulás és esendőség között ingadozik az összes népek.
A hűség és a gyengeségek végigkísérik az emberek életét.
 A kettő között lavírozunk,
elbukunk, majd felállunk;
engedünk a kísértéseknek, majd megbánjuk.
A bűn pedig magában hordja büntetését.
Ez alapvető igazság.
Isten látja ezt, innen nézve pedig úgy tűnhet, mintha „fellángolna ellenünk az Úr haragja”. Biztos, hogy ez ebben a formában tévedés.
Az Isten szeretet, ártatlan az elbukásainkban, de végtelen türelemmel szemléli hozzá való menetelésünket, igyekvésünket esetleges botlásainkkal együtt.
Mivel a parancsolatokat (KRESZ-szabályok) nem tartjuk, a következmények a dolgok logikája szerint minket sújtanak.
Isten „ingyen szeret”, ráadásul irgalmas. Az ő kegyelme nélkül már régen elporlott volna az egész egymást megenni kívánó emberiség.