Mickey webnaplója

Korareggel vérvétel. A kórház keletre néző ablakában állok. Nézem a napkeltét. Könnyű dolga van a kelő napnak, mert oldalról kapja a hiányos felhők közti rést, s azokat kihasználva tűz velem „átellenben éppen”. Olykor egy-egy felhőcsík takarja, de ezeket leküzdi, ahogyan aláfordul a föld s kiteszi magát nálunk felé a sugárzásnak. Amint „emelkedik” a pályáján egyetlen csillagunk, dolga egyre nehezebbé lesz. Pászmákat lövell a felhők lyukain, s ezek folyamatosan más-más szög alatt érkeznek látóterünkbe. utóbb a felhők fölé keveredve elbújik. Az idő borússá válik. Az is marad a nap túlnyomó részében.   
Ma itt voltak a fiatalok. Megérkezésükig egy könyv szövegét korrigáltam. Van a bibliafordításoknak egy fura mondata, amelyet javítani volna érdemes. Ha akarom, „jól értem”, de könnyebb volna jól érteni, ha a szöveg is segítené. A mondat a következő: „Jákob nemzette Józsefet, Mária férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte.” Kivételesen a birtokviszonyt érdemes volna megfordítani: nemzette Józsefet, a férjét Máriának, aki ... Jézust szülte.
Tehát a fiatalok. 
Domi unoka olyan, mint a karácsonyi kisded. Békés és barátságos fiúcska. Levi is mosolygós és aranyos, szépen eljátszottunk az erkélyen, nagyanyjával pedig a lila szobában múlatták az időt várépítős játékkal. Jókedvű kisgyerek. eleven észjárású, örökmozgó. Ahogy kell.
Ha ez a poszt rövid lesz, nem véletlenül lesz az. Szalad az idő, és meglehetősen el is fáradtam.
Szeretném a mai adagomat befejezni a hátra lévő esti órákban, ezért sebtében mindenkitől elbúcsúzom.
Amint tudok, jövök.
Összefoglaló a Bír 4-hez. A felállás a szokásos. A választott nép olyat művelt, ami az úr szemében gonosznak számít. ezért az egyik kánaáni király (Jábin) kezébe adta a zsidókat. Jábinnak 900 vasszekere volt, s 20 évig sanyargatta Izrael fiait (és lányait). Az ő vezére volt Sziszera (innen a Sisera-had). Ez idő tájt egy prófétaasszony bíráskodott, Debora, aki magához hívatta a zsidók vezérét, Bárákot. Elmondta, hogy az Úr most a kezére adja Sziszerát, és legyőzik a seregét is. 10 000 izraeli harcos indult Sziszera ellen, aki futva menekült előlük. Betért egy Jáel nevű asszony sátrába. Szőnyegbe burkolta őt a nő, s a király mély álomba merült. Az asszony ekkor egy kalapáccsal sátorcöveket vert a király halántékába. Jábint a zsidók végül is leigázták. Közöm. Aki uralkodik, az sose a lovai erejében bízzon, mondja Jézus. Láttuk, Samgar egy ökörösztökével 600 embert öl meg, Dávid majd öt parittyakővel leteríti az ellene induló óriási erejű és növésű Góliátot. Találunk majd még egyéb meglepő kimenetelű harci cselekményeket az ószövetségi leírásokban. Az istenes népek, vezérek, emberek mindig is biztosak voltak benne, hogy az isteni beavatkozáson múlik létben maradásuk, sikerük. Ez így volt az Ószövetség idején, így Krisztus idejében, így később is. Hogyan is írja Arany a Toldi 12. énekében? / De nem köszönöm azt magam erejének: / Köszönöm az Isten gazdag kegyelmének. / Ma így mondjuk: Minden kegyelem. Ugyanez a hit él sok futballistában, aki keresztvetéssel érkezik a mai küzdőtérre, a focipályára, és egy-egy gól után azonnal az égre mutat.