Mickey webnaplója

Mondhatnám vonzódásnak is, de itt, most egy igen különös vonzódásról szólok.
Ha a XXI. sz.-i ember elérhetőségét említem, ilyenekre gondolok, levélcím, emilcím, telefonszám, mobilszám, blog, twitter, facebook. Hol van már a telex, hol a távirat, sokszor a levél is. Nem fogy a bélyeg, stb. témaköre.
Ahogyan van elérhetőség, utolérhetőség, ugyanúgy van hozzáférhetőség is. Ez még cifrább. Két részből áll, egy emberből, akinek mással fel nem cserélhető vágya, hogy laptopját, számítógépét, tabletjét használhassa. A nap minden szakában. Óra alatt, óra helyett, szünetben, szabadságolása idején, munkaidőben, bármikor, és bármennyi ideig. Kell hozzá egy masina, és egy összeköttetés, egy dugalj, egy madzag, vagy egyéb lehetőség. Minden valamire való vonaton, repülőgépen lakásban rendelkezésre áll ez.
Elmeregtem rajta, hogy unokáim mennyire kötődnek az internethez, pontosabban az egyes internet-alkalmazásokhoz. Megérkeznek hosszú útról, s az első, hogy üzembe helyezik a masinájukat, és ülnek előtte műszakszámban. Mivel a világ (még ha virtuális is) testközelbe jön hozzájuk, igazából mindegy számukra, hogy a világ melyik pontján ülnek a gép előtt, mindenütt ugyanaz a rendszer fogadja és tartja gúzsban őket. Minap jegyeztem meg, hogy a természet fakó a digitális fotókhoz képest, a tévésztárokkal nem veszi fel a versenyt szerénységünk, énekhangunk sem a vetélkedőkön díjazottakkal, sem pedig hangszertudásunk a tehetségkutatók díjazottjaiéval. Ám tapasztalom, hogy mindenféle információéhség vége csömör. Miért hallgassak megint retroslágereket, miért nézzek még ötszáz új filmet, miért üljek a focimérkőzések előtt szűk két órát? Ha bármikor megtehetem, fabatkát se ér. Hiányzik mögülük az erőfeszítés, az élet, a biomechanikus törekvés.
Arra jöttem rá, hogy a gyerekek (unokák) egyetlen ok miatt szeretnek vendégeskedni. Mert (viszonylag) korlátozás nélkül nézhetik a videót, a tévét, játszhatnak a számítógépes játékokkal stb. Saját tapasztalataimon kívül az nyitotta rá szememet a jelenségre, hogy a PC-fejlesztő gazdag guruk saját gyermekeiket eltiltják a művilágtól, és pénzt és fáradságot nem kímélve küldik utódaikat kreatív, testi-lelki erőfeszítéseket elváró, készségfejlesztő, értékeket közvetítő és agycsiszoló iskolákba, tanfolyamokra, egyetemekre.
Addig billentse ki mindenki saját hozzátartozóit a PC-k és a tévé elől, ameddig nem késő.
Összefoglaló az 1Sám 11-hez. Újabb kihívás. Ezúttal az ammoniták keresnek vazallusokat, és úgy vélik, megtalálták őket az izraelita Jábes lakóiban. Ugyan a lakosok készséggel vállalták az adófizetést, de az ammonita vezér, Nachas ezzel nem érte be. Ki akarta szúratni minden férfi jobbszemét. A hír Saul fülébe jutott, aki mérgében két ökröt felkaszabolt, s a részeket mint véres kardot küldte szét honfitársainak. Izrael tehát felkészült a harcra, s egy hajnali időpontban váratlanul rátört az ammoniták seregére és szét is verte. Saul végképp uralkodójává lett Izraelnek. Közöm. Pacifistaként nehezen fogom a történelem csaknem állandósuló kisebb-nagyobb háborúi, harcai, ütközetei értelmét. Az én észjárásomtól igen messze esik ez az állandó torzsalkodás.
Köze lehet a természetes kiválasztódáshoz: az erősebb elnyomja a gyengébbet.
Köze lehet a test test elleni küzdelemnek a személyes agresszióhoz, mely többé-kevésbé mindenkiben jelen van.
Köze lehet a rosszra való hajlandósághoz, amire Pál apostol is panaszkodott a saját természetével példálózva.
Azt szeretném hangsúlyozni: ekkora erővel akár szerethetnénk is egymást, mint amilyennel gyűlölködünk. Ám alighanem nem lehet átugrani a történelmi fejlődés lépcsőfokait. A humanizálódás hosszas folyamat, és mi tagadás, még mindig nagyon az elején járunk.