Mickey webnaplója

1. Tegnap találkoztunk néhányan testvérek, sógornők. Sok mindenről szó esett. Többek között arról, hogy keveset írok saját családunk történéseiről. Ez igaz, de hát blogom nem családtörténeti krónika, vagy nem csak az, hanem – és elsősorban – amolyan megmondós blog, vélemény(em)-blog. Valamennyire foglalkoztat a közjó előmozdítása, s a magam szerény lehetőségével próbálok élni, elmondani, amit én a köznek a jóról gondolok. Isten bocsássa meg nekem. Kísért persze jezsuita szerkesztőségi múltam is, ami nem baj, hiszen a csak virtuálisan megjelenő Távlatok társszerkesztője cím fityeg nevem mellett mindmáig, melyre rákattintva saját blogom nyílik meg. Márpedig egy jezsuita honlapon nem feltűnő, ha világnézetünk egyes értékei kapnak teret és megfogalmazásokat. Aztán a korrektor-lektor is megszólal bennem. Mert ma is mit találok egyik e-mailemben: a patika „nyitvatarása”. A reklámszöveg egy szavában két hiba. Fogalmam sincs, még miről szól a felhívás, tekintetem azonnal kiszúrja a durva hibát. (Ugye még mindig két szó: nyitva tartás).
Ami a családot illeti, senkiről negatív valamit nem akarok közölni, pedig a hiteles tájékoztatás azt kívánná, hogy a fények és árnyékok együtt jelenjenek meg. Ámde a szerzői szabadsággal szembemennek a személyiségi jogok. A kérdés kényes. Hallottam már arról, hogy tényszerű közlésért perrel fenyegettek meg egy írónőt, aki szerette árnyaltan bemutatni könyve szereplőit.
Tehát csak óvatosan.
Mindenesetre ma kétségtelenül Gabriella nap van. Isten éltesse feleségemet, továbbá az általam ismert vagy nem ismert Gabriellákat. Mivel szereti a feleség a pompelmót, s reggel vett magának egyet, legközelebb (holnap) veszek neki neve napja tiszteletére – ahányat csak akar. [Na, annyi pénzem azért nincs.] J
2. Reggel valamiért beugrott, hogy korábban a békétlenségeket hogyan oldották meg, amikor éppen nem a srapnelek és kartácsok ideje jött el.
Párbeszéd a múlt század első feléből (valahol az Alföldön történik).
Egysávos földút, egymással szemben halad két szekér gazdástul.
Egyik gazda: – Térjön ki!
Másik gazda: – Nem térök.
Egyik gazda: – Térjön ki, mert ha nem, hát akkor...
Másik gazda: – Nem térök ki.
Egyik gazda: – Térjön ki, mert ha nem, hát akkor úgy jár, mint a múúúúltkor az a másik!
Másik gazda: – Oszt’ hogy járt a múltkor az a másik?
Egyik gazda: – Én tértöm ki.
Ennél bölcsebb manővert én se tudok nagy hirtelenjében ajánlani az egymás ellen feszülő pártoskodó magyaroknak. (Nem arra gondoltam, hogy Brüsszelbe térjön ki bárki brüszkölni-sápítozni ellenünkre.) 
3. Ugyanaz a történet gyalogosokkal. (Meg nem erősített hírek szerint Prohászkával esett meg.)
Egyszemélyes gyalogösvény, egyik oldalon pocsolya, másik oldalon dagonya. Két ember jön egymással szemben.
Egyik ember (szúrós szemmel): – Hülyék előtt soha nem szoktam kitérni.
Másik ember (P?): – Én viszont soha nem mulasztom el a lehetőséget, hogy kitérjek előlük.
S belelépett a cuppogós sárba.
4. Nem párbeszéd. De beszéd. Reggel misén a prédikációban: Fel kellene már hagyni az örökös kritikával, mások és saját életünk megrontójával. Éljünk, alkossunk békés szívvel, Krisztussal közösségben.  Igen. Ez az út.
Összefoglaló az 1Kir 4-ről. „Salamon uralkodott egész Izrael fölött.” A fejezet sorolja, hogy ki mindenki volt a király főtisztviselője, s milyen beosztásban. Egyet kiemelek. Hur fiát. Ez az ő nyelvükön Ben Hur. Később is hívtak így valakit, aki Krisztus idején él a regény szerint. Érdekes a királyi ház ellátása. Tizenkét törzs, tizenkét hónap. Ebből adódóan minden törzs egy-egy hónapig gondoskodik a királyi ház szükségleteiről. „Júda és Izrael oly népes volt, mint a tenger fövenye, ettek-ittak vigadtak” – jegyzi meg a krónikás. Közöm. Nálunk 7 régió van, vagy ha megyékben gondolkozunk 19 megye. Nem jó. 12-nek kellene lenni. Havonta egy tartaná el az államigazgatást, mint egykor amott. És országunk enne-inna, vigadozna.  (Emmánuel= Velünk az Isten!)