Találkoztam egy színtévesztő festőnővel az internet világában. Meglehetősen élénk színekkel dolgozik. Képeket kínál eladásra. Helyem sincs, de lakásunk miliője sem olyan, amelyben az ő képei jól éreznék magukat. Nem is ez az érdekes az egészben.
Hanem az, hogy ha ő színtévesztő, akkor más az általa érzékelt színvilág, s mint olvastam, a kontrasztokat is átértékeli éppen a színek másmilyensége folytán.
Végezzünk el egy fiktív kísérletet. A festő felkeresi a megfelelő szemészt, aki vizsgálja, majd megfelelő szemüveggel korrigálja színtévesztését. Ő a korrekciós szemüveggel ránéz az általa festett képekre és ránéz a valóságra. Meglepő dolgokat tapasztal(hat).
Most végezzünk el egy másik kísérletet: A képeit nézegető atelier-látogatóknak készítsünk el egy-egy olyan színkorrigáló szemüveget, amely úgy láttatja velünk a művész képét, amilyennek ő látta festéskor. Megint csak meglepő tapasztalatokat szerezhetünk. Legalább akkora lehet a különbség a két világ között, mintha (példámat a zene világából merítve) egy zenekari koncertet az oboa-szólam mellől hallgatnánk vagy a kakasülőről, esetleg a karmesteri pulpitusra könyökölve, netán a sztereóhangzásból csak az „egyik oldal” muzsikája jutna fülünkbe.
***
Egy gondolattal megtoldom azt, ami az össznépi morgolódásról még eszembe jut. Két erő fenekedik, feszül egymás ellen. Az egyik konvergens módon belesimul az európai-amerikai megszokásokba, amelyek gyakran ütköznek saját érdekeinkkel. A másik ehhez képest divergens, és szokatlan módon a nemzeti érdekeit vizionálja, artikulálja. Az ennek következtében beálló belföldi összecsattanásokra fordított gondolkozás, idő és energia akkora méreteket kezd ölteni, amelyből egyfelé húzva már prosperáló gazdaság lehetne országunk, beleértve egy olyasfajta társadalombiztonságot, mint ami a közelmúltban Angliát jellemezte.
Miért fáj nekünk kölcsönösen az ország másik fele? Miért nem akarunk hétrégiós homokozónkban együtt játszani? Miért kell folyton a másik vödröcskéje, lapátkája, kicsi tava és házikója?
A kérdés magában foglalja a feleletet! Felnőhetnénk már.
Rajtam nem múlik.
***
K. írt egy színvonalas munkát. Javasoltam a talitának, hogy népszerűsítse, mert olyan.
Összefoglaló az 1Kir 5-höz. Salamon nagy formátumú, nagy bölcsességű uralkodó. Hatalma a tengerig terjedt. Megadóztatta a kiskirályokat, s gondoskodott népéről, a törzsek pedig havonta a királyi házról. Ma nehéz belátni, mennyi volt a ház napi szükséglete: 30 kor ilyen liszt, 30 kor olyan liszt, 10 marha, 20 ridegmarha, 100 juh stb, stb. Bölcsmondásainak a száma 3000, a neki tulajdonítható daloké 1005. Rátalált egy Hirám nevű ezermesterre, akivel összeszövetkezett a templomépítésre. Hirám vezetésével folyt a munka. Libanonból szállították a cédrus- és ciprusfákat. Az építkezésen 70 000 teherhordó, 80 000 kőfejtő dolgozott 3300 munkavezetővel. Közöm. Egy bölcs uralkodónál nagyobb áldás nem létezik egy nemzet számára. Döntései logikusak, lépései megfontoltak, tudja, hogy hatalmát az Úrtól kapta. Egyelőre gondtalan az ország, mindenki békében él, és élvezi az életet. Építkezésének aránya a Csalagútéhoz, a nagyobb metróépítkezésekhez, felhőkarcolók felhúzásához mérhető. Salamonnak szerencséje van, hogy ráakad egy tehetséges és sokoldalú karizmatikus szakemberre. Nagy kincs az ilyen.
2014.12.13. 10:53 emmausz
Korrekciók
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr286979601
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek