Mickey webnaplója

Nem az ellenzék és a kormánypárt, nem a jobb és bal, nem a liberális és nemzeti oldal különbségét kellene erősíteni, hanem azt, ami összeköt minket. Tegnap a Civil kaszinóban elhangzott egy fontos mondat. Minden nemzet pártokra oszlik, és minden nemzetben vannak vitás kérdések, amelyet különféleképpen értékelnek a polgárok, de az a fajta meghasonlottság, amely a törésvonalak mentén szétszabdalja országunkat, az nem jellemző másokra. Ez a legfőbb bajunk, erre kellene orvosságot keresni.
Egyetértek. Sokféle módon lehet artikulálni az egységre törekvést. Megfigyelhetjük, hogy az EU indulatos kifakadásaira a magyar képviselők többsége általában hideg fejjel, diplomatikusan, sőt nagy tisztelettel reagál, megmaradva a normalitás keretein belül. Ez egy módja a tisztességes párbeszédnek. A kesztyűt felvéve, de hangvételben nem azonosulva a felhorgadó felekkel. Ami belföldet illeti, sok-sok intelligenciára, jó indulatú és őszinte tájékoztatásra van szükség ahhoz, hogy az ellenségeskedés kátyúit betömjük, segítő szándékkal hordjuk el az ellenségeskedés hepehupáit. Mi katolikusok esténként imádkozunk a nemzet egységéért, a szomszédainkkal való béke fenntartásáért. (Ld. az összefoglalóm végét alább.) Oda írtam, ami ide is illik: Korunkban a szleng nagy divat. Egy ilyen meglehetősen elterjedt kiszólás fogalmazódott meg bennem. Amikor egymásnak feszülnek az indulatok az élőbeszédben, a kommentekben, az egyes gyűlölettől fröcsögő, vagy hegeket feltépő megfogalmazásokban, érdemes széltében-hosszában alkalmazni: „...én is szeretlek téged.” Úgy van ez, mint a propaganda egészére vonatkozóan: Ha elég sokat mondják, leülepszik az emberekben, s talán leolvad az a jégfal, amely az ország egyik felét elválasztja a másiktól. Két szlogen foglalkoztat még. Az egyik 200 éves, és többször leírtam (Magyar magyart rontja. Kár. Bár több esze volna már.)
A másikat 2000 éve írta le Szent Pál: „Ha marjátok és rágjátok, vigyázzatok, hogy fel ne faljátok egymást. (Gal 5,15) Mindkettő a lényeget mondja, de negatív kicsengésű. Nekem azért tetszik jobban az „...én is szeretlek téged (titeket)”, mert teljesen pozitív, még akkor is, ha adott alkalommal némi ironikus felhang érezhető ki a megfogalmazásból. Ráadásul az is szócska feltételezi a kölcsönösséget (tisztel, akit tisztelsz).
Összefoglaló a 2Kir 6-hoz. Elizeus csodái. – Keresgélés nélkül megtalál egy házépítéshez használt, Jordánba esett baltát. A balta felúszott a folyó aljából. (Úszik, mint balta nyél nélkül. Itt az ellenkezője történik.) – Arám királya háborút akar Izrael ellen, de nem teheti titokban, mert a betörési szándékról Elizeus értesíti saját királyát. Meg akarják érte ölni az arámiak, de Elizeust tüzes lovak és szekerek veszik körbe. Az ellenséget az Úr vaksággal sújtja Elizeus kérésére, aki elkíséri őket Szamáriába. Ott megnyitja szemüket, s látják, hogy az ellenség gyűrűjében állnak. A király kikéri Elizeus tanácsát: Öljem-e meg az egész hadat? A próféta egészen mást javasol. Vendégeld meg őket, úgy térjenek vissza urukhoz. Attól kezdve soha többé nem hatoltak be Izrael területére. – Egy harmadik történés. Aszályos évek következnek Szamáriára. Egymás gyerekeit falják fel a helyiek. Elizeust okolják a szárazságért, éhínségért. Meg akarják ölni. A király hírhozója orra előtt becsukatja saját kapuját. Közben a király is odaér, aki kikel magából, hogy vajon miért engedte az éhínséget az Úr? Közöm. A fejezetnek itt nincs vége, ez egy ószövetségi „folytatásos” (à suivre). Elizeus tanácsában (ellenségszeretet) már a hegyi beszéd szelleme sejlik fel. „Tegyetek jót gyűlölőitekkel. Akik átkoznak benneteket, azokra mondjatok áldást, imádkozzatok rágalmazóitokért. ... Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” (Ld. Lk 6,27) A Mester tanítását Pál is visszhangozza: „ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.” (Róm 12,20–21) Aki ismeri a Mária rádió máig naponta elhangzó műsorát (Ima Magyarországért, este 8 órakor), az tudja, hogy kötött szövegeinek a végén ez a páli idézet hangzik el.  Ennek mai megfordítása: „... én is szeretlek téged.”