Mickey webnaplója

Az egymillió forintos kérdés így hangzik: A tökéletes tökéletesíti-e a tökéletlent, vagy a tökéletlen tökéletesíti önmagát? Mert ha a tökéletlen tökéletesíti önmagát, akkor benne egy saját magát kijavító komputer-rendszer van. Ám ha ez igaz, akkor legalább olyan tökéletesség vezérli a tökéletlent, mint amilyen egy legújabb generációs számítógép. A vak anyagnak ez nem tartozik a természetéhez. Korábban ezt úgy magyarázták, hogy csekély annak a valószínűsége, hogy a szikladarabok kölni dómmá állnak össze. A kérdés minden emberben fölmerül, akik rendre más és más eredményre jutnak.
Felveti a kérdést az is, hogy mi szükség van az istenkáromlásra. Ha nincs Isten, akkor a legnagyobb szamárság a senki ellen fordulni. Ha van, akkor még nagyobb szamárság. Eszembe jut T. (RIP), akivel 1969-től két évig együtt szolgáltunk Pápán. Mivel T. jó színvonalon zongorázott, kirendelték a tiszti kaszinóba, hogy ott mulattassa a tisztelvtársakat. Amikor T. begurult, Lenint káromolta. Ezen a tisztek persze fennakadtak. Mire T. visszaszólt: Az elvtárs nem érti, hogy miért káromolom Lenint? Mert ő volt. Maguk szerint Isten nincs. Miért káromolnám azt, aki nincs? Nem volna idétlenség részemről? Ítéljék meg maguk! S csakugyan.   
Ötmillió pld.-ban fogy a francia élclap, amely magát úgy definiálja, hogy gyűlöli a vallásokat, és ezért rajzol mindenféle istenkáromló, hívőpukkasztó rajzot. Vajon nem éppen ezt az ostobaságot követi el? Ha nincs Isten (Allah, Jahve), akkor ugyan ki ellen hadakozik azzal a vehemenciával, mint amivel Don Quijote a szélmalom ellen? A semmit szurkálja. De ha van, akkor pláne miért hadakozik az ellen, Aki Van.
Levi unoka most lesz három éves. Tegnap azzal áll elém, hogy ő látta egy ábrázoláson, hogy a Jézuska fejére szúrósat tettek, és az bibiket csinált a fejére. Igen, ez a Jézuska szeretetből viselte el a gúnyolódásunkat, véges értelmünk izzadmányait, amellyel mind a mai napig nem hagytunk fel. Eltűrte, hogy a vele pimaszkodó római katonák kínozzák, hajbókoljanak előtte, s náddal verjék töviskoronás fejét. Tőlük már meg se kérdezi: „ugyan melyik jótettemért akartok megölni”? Inkább az dolgozik benne: „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekednek”.
És ez így van ma is.
Összefoglaló a 2Kir 21-hez. Manassze (687-642) 12 éves korában lesz Júda királya. Apjánál iszonyatosabb dolgokat tett, amelyek gonosznak számítanak az Úr szemében. Oltárokat emel a magaslati helyeken, oszlopokat, bálványokat, saját fiát tűzbe vetve feláldozza, jóslásra, mágiára adja magát, bálványokat visz a jeruzsálemi templomba. Az Úr ezt üzeni neki: „Szerencsétlenséget hozok Jeruzsálemre és Júdára, hogy akik hallanak felőle, zúgni fog tőlük mindkét fülük”. Az ellenség kezére adom örökségem maradékát. Manassze hosszasan tehette gonoszságait: 55 évet uralkodott, aztán fia Ámon lett király. Ő is gonosz, mindössze két évet uralkodik, amikor összeesküvés végez vele. Igaz, az összeesküvőkkel is végez a nép, s Joziját választják meg királynak. Közöm. Minden kornak megvannak a maga bálványai. Bőven akad korunkban is, még ha másképp nevezzük is őket. Ami pedig a fiatalság elleni merényleteinket illeti, azokból sincs hiány. Elhasználjuk azt a földet, amely egykor majd őket illetné meg, akadályozzuk őket már születésükben, megbotránkoztatjuk őket magatartásunkkal, viselt dolgainkkal, hanyagoljuk nevelésüket, áruba bocsátjuk testüket, sokuk éretlen koruktól az utcára kerülnek kiszolgáltatva mindenfajta visszaélésnek, besorozzuk őket katonáknak... Nem sorolom tovább. Akaratlanul is kikívánkozik belőlem: korunk társadalmi bűnei „szerencsétlenséget hoznak az emberiségre, még ha nem is attól zúg mindkét fülem”.