– Egy Szent II. János Pál környezetében élőkkel készült interjúkötet került a kezembe. Benne olvasom ezt a mondatot: „Ha ilyen hosszú időn át napról napra alig félméternyire vagy valakitől, elkerülhetetlenül részesedsz a lelkéből.” (Atruro Mari, a pápák fotósa)
Elgondolkoztam rajta, hogy hány emberrel akadtam össze életemben, akiktől alig félméternyire éltem hosszú időn keresztül, csupán emberi, avagy munkakapcsolatban. Óhatatlanul mennyit vettem át lelkületükből, életfelfogásukból, általuk alkalmazott stílusukból, követett elveikből, az általuk hangoztatott szentenciákból. Az utóbbiakat egy könyvfejezetnyi hosszan tudnám idézni. Olyanokat, amelyeket követtem, és olyanokat is, amelyekkel sose értettem egyet természetünk különbözősége vagy neveltetésünk, netán génöröklöttségünk folytán.
– Levente csak a minap töltötte be harmadik életévét. Elvira meséli, hogy néhány szituációban ezt szokta mondani. „Csak ránézek, és örülök.” Alig akartam elhinni. Honnan jön ez a gondolata? „Öröm ránézni” – szokták említeni. Mivel ő mosolygós, lehet, hogy többször hallotta saját magára vonatkoztatva. Mégis eredeti a kis emberke megfogalmazása. Tegnap pl. Tücsi nagyira vonatkoztatta. Hoztak neki egy szál sárgarózsát. Levente boldogan átadta, és közben spontán így szólt: Csak ránézel, és örülsz. Hát én ránéztem Levente fejére és örültem. Örültem örömének, amely öröm Tücsi fején is világosan kirajzolódott, no meg Elviráén is, aki nyilvánvaló szerzője volt az ötletnek. Hogy teljes legyen a mosolygók sora, megnevettettem Domit, aki megérkezésük alkalmával még a mama hátára volt kötözve az erre a célra szolgáló rugalmas kendővel.
Összefoglaló a 2Krón 26-hoz. A megölt Amacja után fia, Uzija uralkodott. 16 évesen kezdve és 52 évig trónján ült. Próbált az Úr intéseinek megfelelően cselekedni. Megerősítette bástyákkal, kődobáló és nyílkilövő gépekkel Jeruzsálemet, kiépítette a mezőkön a ciszternák rendszerét. Serege 307 500 emberből állt. Megtámadta velük a filiszteusokat, arabokat, edomitákat. Hatalmassá vált a régióban. Ám ő sem bírt magával. A papokat mellőzve áldozatot kívánt az Úrnak bemutatni. Vitába keveredett a főpappal, s még a vita hevében leprás lett. Haláláig nem gyógyult ki belőle. Közöm. A lepra mindenféle bőrbetegség közös neve volt. Lehet, hogy ekcémás lett, vagy psoryasis gyötörte. Esetleg idegi alapon. Ki tudja? Mindenesetre tisztátalanná és így megbélyegzetté lett. Nem jó az Úrral szemben hadakozni. Vagy ahogyan a szókimondó Pázmány fogalmazta: „Széllel szembe ne pessents!”