Már annyit hallottam a szubszidiaritásról (amely nem keverendő össze a szolidaritással), hogy egyszer magam is írok róla. De nemcsak róla, hanem a technikai kutatások és fejlődés következtében létrejött hatalmas gépesítésű mezőgazdaságról, az automatizálás és robottechnika embert pótló ipai termelésről, a pénzelosztási gyarlóságok okozta világméretű zűrzavarról, és az ókínai bölcsességről.
1. Kezdem a végével: Csuang-Ce írja: „Egy paraszt kutat ásott, és ennek vizével öntözte a földjét. Egyszerű csöbörrel húzta fel a vizet a kútból, mint a legprimitívebb emberek. Egy arra járó, ezt látva, megkérdezte a parasztot, miért nem használ gémet, hiszen azzal fölösleges munkát takarítana meg és többet is végezhetne, mint ezzel a kezdetleges eljárással. A paraszt így felelt: »Tudom, emberi munkát takarítanék meg vele, azért is nem használom. Attól félek, egy ilyen szerkezet géplelkűvé tenne. A gépközpontúság pedig semmittevéshez, lustasághoz vezet.«
2. Egy magyar denevérkutató eljutott Indiába. A vonatról leszállva a pályaudvaron megszólított egy riksakulit, hogy vinné el őt magát és bőröndjeit szálláshelyére. A kuli mosolyogva a hasára mutatott, jelezve, hogy ma már evett, majd kollégáira, akik még aznap nem ettek. Közülük az egyik felkapta a bőröndöket és elszállította őket gazdástul.
3. A szubszidiaritás elég komplex fogalom. Jelenti, hogy amit alacsonyabb szinten el lehet végezni, azzal az állam ne foglalkozzon. De azt is jelenti, hogy amit az emberek munkálkodással maguk el tudnak végezni, azt ne vegyük ki a kezükből, mert munkanélküliek, céltalanok, emberi méltóságukból sokat veszítőkké lesznek.
4. Ennek ellen mondanak a gazdaságossági indíttatású elképzelések. Sose felejtem, a BNV USA-pavilonjában kapott prospektus büszkén mutatta, hogy a korábbi időkhöz képest, ma egy amerikai farmer 103 ember élelmiszermennyiségét termeli meg átlagban.
5. Nem folytatom. Egy mai cipőt nem lehet megsuszterolni, mert az automata gépsor úgy rakja össze, hogy egy szakmát kilőtt az alkalmazott technológiájával. Hol van már az a korszak, amikor Csoszogi a kaptafára húzta a cipőt, megsarkalta, faszögekkel rögzítette az új bőrtalpat, előre spiccvasat tett, a sarokra pálma gumisarkot, s ha a szükség úgy hozta, kicserélte a kérget, megtűzte az elszakadt bőrt. stb.
5. Gondolom, tarthatatlan az az álláspont, amit az ókínaiak képviseltek, de volt a gondolkozásukban rendszer. Tapasztalom, hogy az is tarthatatlan álláspont, amit az automatizálás művel az emberekkel, feleslegessé téve munkájukat. Valahol középen van a megoldás, a szubszidiaritás elvének a figyelembevételével.
6. Az automatizálást, az emberek félreállítását a munkapadok mellől a világ jelenlegi torz szemlélete okozza: az emberközpontúsággal szemben előtérbe állított pénzközpontúság. Ez a „megveszlek kilóra” pökhendi és szemtelen alapmagatartás forrása.      
Hatalmas ötletem: A társadalomtudományok közös felmérése, helyzetfeltárása, a zsákutcából kivezető megoldások keresése nagy jót tehetne az emberiségnek. Azt a helyes utat kellene megtalálni, amely megmutatja, hogy milyen az emberléptékű ipar, mezőgazdaság, szolgáltató ipar. Megér egy világméretű kutatást. Talán az lehetne a címe, hogy Emberléptékű, arányos fejlesztést.
Összefoglaló az Ezd 8-hoz. Sorolja a vele hazatérőket név szerint és tömegre. A létszámuk kb. 1500 férfi, 3500 nő és gyermek. Böjttel és imádsággal indultak – katonai kíséret nélkül – az 1500 km-es útnak. Szerencsésen megérkeztek Jeruzsálembe kb. 100 nap alatt. Ezdrás szerez valahonnan egy férfit, Lévi fiai közül valót. Serebja meg is érkezett 17-edmagával. 12 főpapot szemel ki Ezdrás, s rájuk bízza a kincseket és a pénzt. A száműzöttek égőáldozatot mutatnak be Izrael Istenének: 12 bikát, 96 kost, 77 bárányt, 12 kecskebakot. A királyi helytartók „ezután pártfogásukba vették a népet és Isten házát”. Közöm. Az Úr nem hagyja el szorult helyzetükben a hozzá hűségeseket. A hazatérés útvonala veszélyes terep volt a portyázók, rablók támadásai miatt. Ám a hazatérő népet úgy képzelem el, mint egy hatalmas zarándokcsoportot. Imádkozva és fegyelmezetten jutnak el hazájukba. Mindez Isten terveként valósul meg rajtuk, hiszen az ő ösztönzésére ír levelet Círusz, s engedi szabadon őket Artaxerxész. Mindez egyetlen isteni elgondolásnak, tervnek a megvalósulása, az összes részkérdéseket beleértve. Nem történhetett másképpen.