Hét ablakunk van, ebből három ajtó. Négy néz délre, három északra. Az északi oldalon szoktam parkolni, s ma reggelre már többedszer evett a fene amiatt, hogy nincs ott az autó, ahova parkoltam az este. Ám csalóka a dolog, merthogy minden alkalommal más és más helyet találok, ahol lerakhatom az kocsit. Most reggel pl. akármiben fogadtam volna, hogy a köz bal oldalán található parkoló öblök valamelyikében hagytam a Coltot. Kinéztem az ablakon, keresem, és nem találtam. Állnak ott olyasfélék, de egyik se éppen az.
Az első, ami ilyenkor végigfut bennem, hogy ellopták.
A második, hogy melyik számot kell ilyenkor hívni.
A harmadik, hogy mihez kezdek azzal a csődtömeggel, amit meg kell oldanom a kocsi hiányában. Most pl. három embert kell misére szállítanom. Egyik közülük a passiót olvassa.
A negyedik a hogyan tovább. Anyagi helyzetem lehetővé tenné, hogy egy jó karban lévő használt kocsit beszerezzünk, de hát ezer másra is kell ugyanez a pénz, s különben is, minek megint fizetni egy csomót azért, ami már megvan.
Ötödik: eszembe ötlik, (mint már annyi más alkalommal is), hogy nem is ott parkoltam, hiába makacskodom. Szemben a köz túlsó oldalán egy fenyőfa alatt találtam helyet (mint már annyiszor). Tekintetem odaréved. Fél takarásban ott áll az immár nagykorú kocsi. Kinek is kellene egy bolondos figura, amely jószág már rég megitta benzinadagjának a felét.
Vérnyomásom visszaáll az alapszintre, problémáim elodázva, van rá esély, hogy a vendégeket és a felolvasót időben elszállítsam.         
Összefoglaló a Neh 3-hoz. Amit a fejezetcím ígér,  a szerző hozza: A várfal építőinek jegyzéke. Még megemlíti újra, hogy Szanballat és Tóbiás gúnyorkodnak az elkészült munkán: „Ha egy róka nekirugaszkodik, át tudja ugrani a kőfalukat.” A nép szívvel-lélekkel tovább építi a várost. Közöm. Építők és rombolók többnyire elválnak egymástól. Aki tud, és van szíve hozzá, épít, aki képtelen rá, csak azzal tudja felhívni magára a figyelmet, hogy rombol. Hogy épít-e vagy rombol az ember, nem mindig nyilvánvaló. Szent-Györgyi Albert meg volt győződve róla, hogy C-vitaminja csak építő célt szolgálhat. Megrökönyödve tapasztalta, hogy a náci U-Bootok beraktároztak belőle bőven, hogy skorbut nélkül bírják sokáig a tenger alatt. Még érdekességként megemlítem, hogy a gótikus emberszobroknak a közönség által nem látható részei is tökéletesen ki voltak dolgozva. A templom és benne a szobrok nem az embernek készültek, hanem az Istennek.