Mickey webnaplója

Tapolcán győzött a Jobbik képviselője. A helyi választási siker egyértelműen a párt erősödését mutatja. Egyszer majd, előbb vagy utóbb az is előfordulhat, hogy a parlamenti választásokat is megnyeri. Ettől kezdve a legjobb elképzeléseit is támadni fogják innen és onnan, mert jaj annak, aki megpróbál  az ország érdekében tenni valamit, és kétszeresen is jaj annak, aki ezenközben saját anyagi megerősödését is szeme előtt tartja. Utóbbiról azért tudni kell, hogy van abban valami: aki befejezi politikai pályafutását, szakmailag könnyen légüres térben találhatja magát. Ha tehát kezdeni akar valamivel foglalkozni, nem árt, ha valamennyi tőkével is rendelkezik hozzá.
Tegnap kaptam egy értesítést a Jobbik előretöréséről. Azt válaszoltam, hogy Aber was? Írhattam volna még mást is: pl.
Na und...,
Na sag schon,
ganz egal,
wszystko jedno, (seckojedno) usw.
Aztán kicsit részleteztem is, hogy mit értek rajta.
A lényeg nagyjából ennyi:
Tapolcán győzött a Jobbik? És akkor mi van?! Azaz, nem akkora eset. A politika kicsit túljátssza már saját jelentőségét. Sokkal fontosabb az én szempontomból, hogy mit kezdek tehetségeimmel. (Most idézzem JFK.-t, aki kb. így fogalmazott: Ne azt nézd, hogy mit adhat neked a haza, hanem azon gondolkodj, mit adhatsz te a hazának.)
Mindenki képes építeni a világot, s jobb állapotba hozni annál, mint ahogyan találta. Ez az én jogom, kötelességem, felelősségem, ez mindnyájunké. A hivatalos politizálásba belemenni az érett politikai bölcsességen túlmenően erős idegrendszert igényel, sokszor még az is kevés hozzá. Egyáltalán nem irigylem a politika aktív szereplőit.
Püspök ismerősünk, barátunk mesélte, hogy főpapi kinevezése hatalmas negatív tapasztalatokat hozott neki. Korábban soha nem érzékelt méretű mocskolódásban részesült a püspöki kinevezését követően, és később. Fent lenni csakugyan nem irigylésre méltó helyzet. A gyarló ember, de maga Jézus Krisztus is rákérdez az őt támadókra: Ugyan melyik jótettemért akartok megölni?
Összefoglaló a Tób 7-hez. A fejezet leírja, milyen volt a leánykérés az izraelitáknál. A történet: Elérkeznek Ráguelhez, ő felismeri Tóbiásban rokonát. Azarját kéri Tóbiás a leánykérésre. Ráguel meghallja, s kinyilvánítja: „Csak rajtad áll, hogy feleségül veszed-e lányomat, Sárát”. Egyél-igyál. De Tóbiás ellenáll: „Addig nem eszem, nem iszom, ameddig meg nem mondod kerek perec, hogy mi a szándékod.” Ráguel: „Mostantól a bátyja vagy, ő meg a nővéred. Mától kezdve örökre a tiéd. Az ég Ura legyen irgalmas hozzátok ma este, fiam és árassza rátok kegyelmét és békéjét... Vedd és vidd tiszta szándékkal atyádhoz.” Majd megírta a házassági szerződést. Feleségének (Edna) ezt mondta: „Tedd rendbe, nővérem azt a másik szobát, és oda vezesd be őket.” Edna így bátorítja Sárát: „Ne félj, lányom!  Az ég Ura fordítsa örömre szomorúságodat. Bátorság, édes lányom! Aztán kiment.” Közöm. Személyes élményem azért fűz a jelenethez, mert francia vejem, amikor megkérte Éva (legidősebb lányunk) kezét, náluk volt egy francia Biblia. Én azonosítottam belőle mondatokat, s elképzeltem, hogy ezekkel a szavakkal fogunk is élni. Nem került rá sor, de máig kedves nekem a leírás. Nagyon éltek, s máig élnek bennem ezek a párbeszédek. Olyan idillnek éltem meg vejem leánykérő szavait, mint az ószövetségi történet szereplői. Az én szerepem Ráguelére hasonlított. Pl. vedd és vidd, tiszta szándékkal atyádhoz. Ez később megvalósult. Elköltöztek nászuramhoz, Brunóhoz, s hamarosan megházasodtak.