Mickey webnaplója

Posztomhoz mottó: „A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.” (Jn 3,19-21)
A nyilvánosság, másképpen közszféra az az intézményesített társadalmi tér, amelyben a polgárok a gyülekezés, egyesülés és szabad szólás jogát... gyakorolják (közélet). (Vö. Wikipédia) Nagyon tág fogalom (a magánszférát közösségekben való gondolkozásként kezeli). Az internetes lehetőségek és olykor kényszerek kitágítják a nyilvánosság értelmét, amennyiben megjelennek szabadon zenék, képek magánszemélyekről, gyerekekről, társadalmi-politikai megmozdulásokról, videók, d egyéb dokumentumok szinte korlátlan számban és mindenki számára hozzáférhető módon.
Mivel a fenti mottóként használt perikópa-részlet a mai evangéliumban hangzott el, abból kiindulva tovább szélesítem a nyilvánosság horizontját. Aki a világosság tetteit cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.
Két álláspont ütközik a Bibliában és a hétköznapok valóságában egyaránt. A személyiségi jogok erőteljes védelme a támadási felületek kivédésére, illetve a nyilvánosság elé állás „jel” értéke: kerül, amibe kerül. Manapság és nemegyszer az életünkbe. Krisztusnak is az életébe került, bár ameddig nem jött el az ideje, próbált rejtett életet élni. Tudjuk, hogy 30 éves kora után kb. 3 évig tartott mindössze nyilvános működése.
Magában a Szentírásban is mindkét magatartásra van utalás. 1. „Ne szórjátok gyöngyeiteket se a sertések elé.” (Mt 7,6) 2. „Amit sötétben mondok nektek, azt mondjátok el fényes nappal, és amit a fületekbe súgnak, azt hirdessétek a háztetőkről.” (Mt 10,27) Nagy bölcsesség és éleslátás szükséges ahhoz, hogy éppen melyik eljárásmód a követendő.
Értem én a személyiségi jogokat, értem azt is, hogy visszaélhetnek valamennyi internetre feltett anyaggal: írással és fotóval egyaránt. De ilyen alapon az utcán is mindenkinek szemlesütve kellene ballagnia, hiszen a másik személyiségi jogait sértheti, ha megbámulják. Értem ezen a másik akármilyen konstatálását.
Mindig is nehéz lesz a két szélsőség között lavírozni. „Szólj igazat és betörik a fejedet” – tartja a közmondás. Kell a diplomáciai érzék, kell a megfontoltság, kell a közjó szolgálatának a vállalása, el kell tudni döntenünk, mi jobb, valamit megosztani vagy inkább magunkban tartani.
Összefoglaló a Tób 9-hez. Tóbiás elküldi Rágesbe Gábaelhez Azarja testvért, hogy hozza el neki a letétbe helyezett vagyont, s hívja meg őt magát is a lakodalomba. Gábael nagy örömmel jött, s a következő szavakkal imádkozott: „Az Úr adja meg neked, feleségednek, apjának és anyjának az ég áldását!” Közöm. Mint a mesében. A kaland legtávolabbi pontján a hős megszerzi a kincset, alkalmasint feleséget is szerez, majd hazaindul kincseivel. A vagyon összeáll, Gábael imádkozik. Francia vőjelöltemnek alighanem megidéztem egykoron – némi, az alkalomhoz illő változtatással – Gábael szavait, arra utalva, hogy a fiú atyjához fognak hazatérni. Persze ez is csak terv maradt, mert valahogyan kiestem ebből a szerepből, s másképp fogalmaztam. Miért is tanultam volna be ezeket a francia szavakat, amikor mellettem állt lányunk, aki azóta is fáradhatatlan tolmácsom.