Egy alkalommal egy szexualitásról tartott előadáson hangzott el: Az üzletközpontban az asszony robog, a férj utána. Az asszony visszaszól: Neked nem veszek semmit, mert utállak. Érted? Tegnapelőtt ezt hallom: Most figyelj rám, mondja az asszony, majd utána megveheted azt a sz* pogácsádat.
Mellettük állt egy dagadt pár (nem mi voltunk) és folyamatosan veszekedtek. A pasi az előrecsomagolt répákat fel-feldobta a mérlegre, mert nagyon jól akart járni, s a legnagyobb súlyút megvenni az egyformák közül. (Ez férfimánia: láttam egy férfit egyszer, aki tojásokkal játszotta el ugyanezt. A tízes kiszerelésű dobozokat egymásután rakta a mérlegre, hogy a legnagyobb súlyút vegye ki közülük.) Visszatérve a dagadtakra: az asszony pörölt a férfivel, de elég halkan ahhoz, hogy ne értsem, mit mond.
Annak többször tanúja voltam, hogy a nő válogat kedvére, a férfi pedig eszi a kefét, meg-megjegyezve, hogy torkig van a bevásárlással és halálra unja magát. (A téma nem új. Valamelyik Kabos Gy.-filmben válogat az asszony órákig a kalapok között, s aztán vásárlás nélkül fordulnak ki a boltból.)  
Ma elmentünk mi is a L.-be, mert kevés a kenyér itthon. Vettem 10 kiflit, a többi tételhez közöm nincs. Fizettünk 5100 ft-ot, s holnap visszaviszünk két n. topot, mert szűk lett.
Van női-női attitűd is a boltokban: Elrohan mellettem két nő, beszélgetnek. Az elöl haladó visszaszól társának: „...sz-ok a koleszterinre, én mindent zsírral főzök”. Csakugyan a zsírok polca felé igyekezett.
Ha több időt töltenék el a bevásárlóközpontokban, s jegyzetelném a különféle magatartásformákat, a megnyilvánulásokból, történetekből, szövegfoszlányokból, elkapott mondatokból alighanem könyvet írnék.        
***
Szombaton Szt. Márk ev. ünnepe volt. A perikópa-részlet tőle való: „A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.” (16,17.18) Úgy éreztem magamat, mint a gazdag ifjú, aki szomorúan távozott. Tegnap a karizmatikusok nyilvánították ki, hogy karizmák nélkül visszafogott a keresztények élete (terméketlen?). Nem éreztem jól magamat ettől az elhatárolástól. Azzal vigasztalódtam, hogy Pál a karizmákat említve „sokkal értékesebb adományokra való törekvést” szorgalmaz, és „magasztosabb utat mutat”: Ezután következik szépséges szeretethimnusza. Ha pedig ez a sokkal értékesebb adomány, akkor nincs nagy baj:
Szeretni mindig lehet.
Szeretni egyszerű és jó nehéz.
János ap. figyelmeztet: „Fiacskáim, törekedjetek a szeretetre.”
Szt. Ágoston továbbmegy: „Szeress, és tégy, amit akarsz!”
Összefoglaló a Jud 7-hez. Holofernesz Betulia ellen vonul, hogy elfoglalja a hegyszorost. 120 000 gyalogos, 12 000 lovas és számos seregkövető embere volt. Tanácsra elfoglalta a város vízforrását, hogy kiéheztetve-szomjaztatva kényszerítse megadásra vagy éhhalálra az izraelitákat. 34 napon át tartott az ostromzár, s csakugyan fogytán volt a város vize. A nép zúgolódik, amiért nem kértek békét az asszíroktól. Félnek a menthetetlen pusztulástól. Uzija öt nap türelmet és kitartást kér tőlük. Bízik Isten irgalmában. Ígéri, ha nem változik ennyi idő alatt a helyzet, hallgat a szavukra. Közöm. Ez a kiélezett helyzet ma is a világ számos helyén megjelenik. Amerre az IÁ a Boko Haram vagy egyéb haramiák vérengzései történnek, ahol természeti katasztrófa üti fel a fejét, ahol az ember betegség vagy egyéb miatt egzisztenciális válságba kerül, ott hasonló kérdések vetődnek fel, mi lett volna, ha... és nincs rá racionális válasz. Csak a hit segít: az ima, a „jaj, Istenem”, a bizalom abban, hogy minden jóra fordul, hogy semmi sem történik a Gondviselés tudta nélkül; hogy nincs elveszve semmi; hogy az utolsó szó az Istené. Ő pedig ingyen szeret és nagy irgalmú.