Mickey webnaplója

M. reflektál egy fb-bejegyzésre, miszerint a banán és az ember DNS-ének fel azonos. Mivel éppen banánturmixot ittam, amikor a képernyő előtt ülve olvastam az előzőeket, kénytelen vagyok elismerni, hogy félig-meddig kannibál vagyok, amennyiben saját DNS-emmel azonos DNS-eket ettem meg, kortyolgattam.
Tegnap elmagyarázta valaki, hogy a szupernovák felrobbanásakor keletkező atomok ugyanazok, mint amelyekből testünk felépül. Mint fogalmaz: csillagporból vagyunk. (Talán azért akad olyan sok sztár közöttünk.) De hát csillagpor a mosópor, és a sivatag finom homokja is.
Minden kémia, mondják, a kémikusok,
minden fizika, így a fizikusok,
minden történelem, mondják a historikusok,
minden az ég alatt, mint a kis nefelejcs, enyész – mondja Berzsenyi.
Mindnek igaza van.
Személetmód kérdése, mint ahogy az is, hogy vajon nagyapáink örökségét éljük-e fel, vagy unokáink jövőjét?
Az biztos, hogy mióta ember él a földön, „pur és homuv vogmuc”.
Mégpedig egy percízen beszabályozott rendszer elemei. A fizikából ismert fogalom az egy rendszerhez tartozó dolgok érdekes természete.
Hiába hajtom a vitorláson a ventilátort, nem fog elmozdulni a hajó.
Hiába tépem a hajam, nem fogok felemelkedni.
A teremtett világ egyetlen valóság, egy rendszer, akkor is az, ha mozgását nem tudom követni, elemeit nem tudom megszámolni, kiterjedését nem vagyok képes megmérni. Mióta tudjuk, hogy a földgömb az, ami, és nem sík, kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy hozzánk képest Új-Zélandon lefelé meredeznek az emberek, a fák. De megmondja-e valaki, hogy merre van a lefelé a világegyetemben? Csak hozzám képest léteznek az irányok. Valójában nem felfelé van, hanem szétfelé, és nem lefelé, hanem összefelé, a gravitáció irányában. Csak hozzám képest van bal és jobb oldal, és csak bennem van a csak rám jellemző esztétika, világkép, hit, emlékezet, töredékes nyelvtudás, ősök ismerete, s még hosszasan sorolhatnám. De nem teszem a szokásos zárógondolat miatt: Ez csak egy poszt. Meg kell bocsátanotok, hogy ma ilyesmik jutottak eszembe.
Összefoglaló a 2Mak1-hez. Lám az újabb Makkabeus könyv. Párhuzamos könyve az elsőnek. A fejezet két levelet tartalmaz, melyet az otthoniak írtak az egyiptomi zsidókhoz. Kb. 100 000 emberük élt Egyiptomban. Arra inti a kintieket, hogy tartsák meg a sátoros ünnepeket. A másik levél korábban keletkezett. Többféléről szól. Antiochuszról, aki úgymond el akarta magát jegyezni Nanea-val. „Jegyajándékként” meg akarta szerezni a pogány istenség kincseit. De a papok kifogtak rajta. Bezárták a templomkaput, kinyitották a tetőt, s sziklákkal agyonsújtották Antiochuszt és embereit. Beszámol még arról is, hogy a száműzetésbe hurcolt papok a szent tüzet elrejtették és évtizedekig táplálták. Majd hazakerülvén Nehemiás kérésére elmentek a kúthoz, ahol korábban a tűz égett, de ahol immár poshadt víz állt csak. Így azt vitték magukkal. A templomban a nap melege kiszárította az iszapot és láng csapott ki belőle. Elnevezték Neftarnak. (Nafta=kőolaj) Közöm. Lehet, hogy olajtartalmú volt a víz, de az is lehet, hogy másról van szó. Egyszer tanúja voltam annak, hogy hogy ég a víz. Történt, hogy a Mátyás-templom melletti Szent István-szobor tövében a bp.-iek az abortáltak emlékére 65 000 mécsest akartak meggyújtani. Ám az egymás mellé helyezett mécsesek egy közös lánggá olvadtak össze. Néhányan elszaladtak oltóanyagért. Az első egy vödör vizet zúdított a tűzfészek közepére. A hatalmas tűz a vizet elbontotta. A keletkezett durranógáz pedig szabályosan felrobbant. Végül poroltóval feketítették le a szűnni nem akaró lángot. Itt is így eshetett. Vagy kőolajtartalmú volt az iszap, s az kapott lángra.