Mickey webnaplója

Jár az idő. Hát hogyne. Van időjárás. Meglepő és igen jóleső módon az utóbbi napokig alulmúlta magát a léghőmérséklet. Nagyon jól tette. Több ízben borzadtam el attól, hogy India egyes részein ez idő tájt 50 C-foktól kínlódnak a tömegek. Itt hűvös idő járta, meg is említette afrikai barátom, hogy nincs rendjén valami, mert fázik. Most, ma reggel óta változott a kép. Ő jól érezi magát, én meg „majd elolvadok ebben a nagy melegben”, mert nincs rendjén valami. Kitört a kánikula.
Jár az idő. Eljár ugyanis. Tegnap, ma és holnap tartja gimnazista osztályom 50. éves, jubileumi találkozóját Alsóörsön. A kánikula ott is kánikula. Nem bánom, hogy maradtam. Igaz, hogy az nem tetszett, hogy három napon át nézzük egymást, beszélgetünk, ha van miről, s ha van kivel. Arra gondoltam, hogy aki más napot választ, mint a többiek, azok miatt eleve kizárt az egyszerre egy helyen levés. Akkor pedig dugába dől eredeti célunk: Találkozzunk egymással mind, akik élünk. Sajnálom. Meg nem is. Harminc fokban sörmeccset játszani asztalosok-lakatosok egymás ellen, már nem nekem való. A harminc fok se nagyon. T. kérte, hogy indítsam a légkondit. Indítottam. Fűtésre volt állítva. Még szerencse, hogy észrevettem. Most hűt. Ahogy kell. Az időt meg múlatjuk. Estére vendégeket várunk. Nem árt, ha kellemes klíma fogadja őket is. Az osztályt pedig éltesse a jó Isten, erőben, egészségben. Remélem, a jövőben nem kívánnak lemenni a térképről, és nem három napig akarnak találkozni. Illene közöttük lennem. Valamikor néhány oldalon összefoglaltam a piaristáknál megélt legérdekesebb emlékeimet. Email-mellékletként elküldtem a szervezőnek. Hogy használta-e valamire, nem tudom. Utoljára az osztálytalálkozón többek között megnéztünk egy igen gyatra minőségű felvételt egy korabeli NB1-es meccset. Valakik játszottak valakik ellen. Néhányan örültek neki. Régi szép idők. Magam sose mentem ki meccsre. Kocsmába se. Mint egy elfajzott lény. Inkább a hazai beat-zene vonzott. Ma is szeretem.
„Rohan az idő, elmúlik a nyár, megállítanám, de nem lehet, mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább...”
Összefoglaló a 2Mak 9-hez. Antiochusz Epifanész Perzepolisz ellen fordult, de elkergették. Menekülése közben megtudta, hogy Nikanor és Timóteus is vereséget szenvedett. Ettől olyan düh fogta el, hogy elhatározta, megleckézteti Jeruzsálemet. A város felé kocsizva bélpanaszai lettek, ráadásul kizuhant a robogó kocsiból és kificamította tagjait. Férgek kezdtek belőle előbújni és iszonyú bűzt árasztott. Így halt meg vigasz nélkül, aki annyi ártatlan ember életére tört. Isten nem könyörült meg rajta, nem gyógyította meg. Antiochusz Levelet írt halála előtt a zsidókhoz, ebben kérte, hogy az ifjabb Antiochuszt fogadják szívesen utódjául. Közöm. Az Úr egyeseken megkönyörül, másokon nem? Egyesekhez igazságos, másokhoz irgalmas? Hogy van ez? Kissé bonyolultnak tűnhet a magyarázat, s nem is biztos, hogy így van. De: 1. Az ő útjai, gondolatai nem ami utaink, gondolataink. 2. Ki mondja meg, mit tett volna még földi életében A. Epifanész, ha az Úr életben hagyja. Lehet, hogy csak így tudott rajta könyörülni, mert ez volt a kisebb rossz, ami Antiochuszt érhette. 3. Amennyire tudható, Isten az alázatosaknak irgalmaz, a gőgösöknek ellenáll, vagy ahogy mondják: aki nem fogadja el irgalmát, annak igazságosságával kell szembesülnie. Az pedig nem lehet túlságosan nyerő.