Mickey webnaplója

Tegyük fel, hogy valami különös véletlen folytán blogom huzamosabb ideig megmarad. Akik visszalapoznak 2015-höz, egy sort se találnának az EU-t elárasztó afrikai menekülttömegekről írva. Miféle blogja lehetett ennek az embernek, ha meg sem említ egy ekkora méretű politikai okokból gerjesztett népvándorlást? Ma megteszem, hogy említem, de nem szeretnék leragadni a témánál. Mikor elkezdődött az ócska bádogteknőkbe zsúfolt líbiaiak, eritreaiak, szudániak stb. a legkülönfélébb okokból Európába parentálása, a jó pápa Lampedusa szigetére ment, hogy az elesettek mellett szót emeljen, s köszönje a hatóságok, tengeri mentőszolgálat, stb. humánus tevékenységét. Amikor az afrikaiak egymást kezdték a tengerbe dobálni, s célzottan a keresztényeket a mozlimok, akkor kezdett keresztbeállni bennem a dolog. Európát lehet szidni, lehet dilisnek tartani is akár, de tagadhatatlanul még mindig a kereszténység alapozza meg humanitását. Nos, mi jár az afrikai menekültek fejében, amikor az embercsempészektől hagyják kifosztatni magukat, és átlavíroznak az általuk gyaurok földjének ismert Európába, hogy immár nincstelenül megérkezzenek Gyaurföldre, és még út közben megszabaduljanak gyaur sorstársaiktól? Mit remélhetünk tőlük? Az európaiakat fogják öldösni, amiért befogadják őket? Öldösni, mert keresztények? Öldösni, mert nem nomád életvitelt folytatnak? Olvasom, s egyet kell vele értenem, a nomád életmód jellegéből fakadóan hasonló a sáskajáráshoz. Megyünk arra, amerre zöldebb a fű, s magunk után hagyjuk a letarolt vidéket. Ám meddig lehet menni? Szicíliáig, Rómáig, Milánóig, Párizsig, Londonig, Skóciáig?
És utána?
Mondhatod, (de ne tedd) túlságosan sablonos ez a leírás. Igen. Az. Nem is lehet más ekkora terjedelemben. Magam is tudom, hogy nem minden menekült bűnöző, nem minden menekült rossz értelemben vett nomád, nem minden mozlim gyilkos, nem mindenki gazdasági meggondolásból menekül, hanem azért, mert az életére törnek saját hazájában. De azt is tudom Levi-Strauss nyomán, hogy a nyugati típusú civilizációba kényszerített idegenek nem képesek alkalmazkodni ahhoz a városi életmódhoz, ami itt jellemző. Elunják a plázákat, a kőházakban való lét egyoldalúságát. Teljesen érthető. Úgy lesznek közöttünk, mint Szőke Anni a városban: „Dolgozik nappal, s tévét néz este. Nincs társasága, nincs ismerőse. S nem jó barát a sok-sok ember, ki Annit nézi szakértő szemmel. Óh, szőke Anni, mondd el, ... mit kerestél, szürke városunkba, mondd el, hogy miért jöttél, a fények hívtak, vagy lányregények, óh, szőke Anni, becsaptak téged.” Csak be kell helyettesíteni a szereplőket: embercsempészek becsapták áldozataikat (megannyi Szőke Anni), átlökdösik őket Európába (város), ahol idegenek, kiszolgáltatottak, becsapottak. Mit fognak hát tenni? Lázadnak. S mert az őslakosokat nem tudják megváltoztatni, elharapózhat az erőszak.
Isten ne adja!   
PS.: Egy mai adat. A nyugat-balkáni menekültáradat erősebb az olasznál. Oda idén 47 000 migráns érkezett, Mo-ra eddig 50 000. A kérdés nem költői: Mihez kezdünk velük, mihez azokkal, akiket Ausztriából s egyéb nyugati országokból hozzánk kívánnak paterolni?
Üdvözöllek EU-bürokrácia!             
Összefoglaló a Jób 4-hez. A Jób történetéről szóló költemény 4. fejezete eléggé sejtelmes. Mindenesetre az egyik „barát”, Elifáz szól benne, és bizonygatja, hogy a bűn következménye a betegség, a baj, a szenvedés. Jóbnak szegezi a kérdést: „Megütődsz, hogy terád is rád került a sor? ... Gondold meg, ment-e már valaki is tönkre ártatlanul?...akik bajt szántottak, gyötrelmet vetettek, hát azt is arattak.” És még felveti: „Lehet-e az ember Isten előtt igaz? Aki azokban sem bízik, akik szolgálnak neki, angyalaiban is talál kivetnivalót.” Stb, stb. Közöm. Barát-e, aki okoskodásával felebarátja ellen fordul? Mondják, hogy katasztrófa esetén a segítőkészség a távolság növekedésével arányosan növekszik. Fordítva: Ha a szomszéd települést árvíz sújtja, könnyen megkapják az ott lakók a választ: Minek építkeztek a patak közelébe? Ha munkanélküliségtől kínlódnak: Nem igaz, hogy nem lehet munkát találni ebben az országban. És így tovább. Elifáz kérdése meglehetősen filozofikus: Ment-e valaki tönkre ártatlanul? Ma azt válaszoljuk rá: Igen. Az ártatlanok szenvedése a szeretet ára. Ha bizonyíték kell, nézzünk Krisztus keresztjére. Az Ártatlan Bárány vérét hullatja jókért és gonoszokért egyaránt, mert „nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen”. Hogy lehet-e igaz az ember Isten előtt? – nehezebb kérdés. Jézus mondja: Legyetek tökéletesek, mert a ti mennyei Atyátok tökéletes. Úton vagyunk, úton járunk, a krisztuskövetés útján, s remélhetőleg haladunk is rajta, nemcsak toporgunk. A cél a csillagos ég. Mi meg próbálkozunk a kegyelemben és az irgalomban bízva.