Mickey webnaplója

A fogyasztói társadalom gyermekei mi mást kapnának, mint a fogyasztható javakat. Levi pl. egy habkönnyű műanyag repülőgépet, amely csakugyan szépen száll. Mint egy vitorlázó repülőgép. Lement a papával a rétre, s jól elszórakoztak. Közben játszva lefutkosta Levike a napi szükséges kilométereket is. Kapott még egy lépegető spirálköteget. Ennek bronzváltozatával saját gyermekeink is játszottak (mi meg a folyamatosan összegabalyodó spirál korrekciójával). Egy pillanat alatt képes teljesen összegubancolódni. Kapott még egy rizspapír léghajót is, amibe néhány LEGO-figura fér el. Ám eredeti funkciója szerint lámpa. Kapott aztán még egy beülős gumidelfint, már a nyaralásra számítva. El ne felejtsem említeni a habkönnyű vízpuskát se, ami kiválóan alkalmas a vízi csatákhoz. Nem hiszem, hogy minden eszembe jutott. Meg kell viszont említenem saját szereptelenségemet. Mivel feleség szeret nézelődni, és sokfélét vásárolni, mondván: jó lesz ennek, jó lesz annak, magam a tétlenséget választom. Így is hamar megtelik uncsika játékospolca, doboza, kosara, ágyfiókja, szobája, szekrénye, szekrénye teteje. Magam két papírrepülőt hajtogattam neki, ahogyan gyermekkoromban megtanultam: Egy hosszú deltaszárnyú stukát és egy bonyolult szerkezetű papírrepülőt, amelyhez egy A/4-es szükséges, és amelynek a szárnyvégeit kell levágni, mert abból az anyagból készül a gép testébe dugható farokrésze. Sokféle papírrepülő létezik. Ez is azok közé tartozik, amelyek szépen repülnek. Persze nem sokáig. Egyesek lerepülnek az emeleti erkélyről, mások fennakadnak a fán, harmadikukra véletlenül rálépünk, negyediküket légycsapóval próbálunk levadászni.
A papírrepülő is efemer.        
Összefoglaló a Jób 6-hoz. „Jób így szól: »Belém fúródtak a Mindenható nyilai, lázt hozó mérgüket felitta a lelkem... Jó volna, ha Isten összezúzna, fölemelné kezét és megölne... hol vegyek erőt végső kitartáshoz? Nincs többé semmi segítségem... Testvéreim megcsaltak... Adjátok tudtomra, hogy miben hibáztam. Őszinte beszédem kigúnyoljátok... Csak korholásra gondoltok ki szavakat? ... a barátotokat is elárvereznétek... forduljatok felém hamisság nélkül! Igazam most is áll!«” Az idézett mondatok a fejezet magjai. Közöm. Még nem tartok ott, de idősödve eljut az ember arra a fokra, amikor belefárad a létbe, megsokasodnak hiátusai, testi hibái. Erői összeomlanak, s elhullnak barátai is körüle. Idegenül és halálosan megfáradva vonszolja magát tovább napról napra az életben. Ez természetes folyamat. Jóbé nem az. Tudjuk az előzményekből. Közérzete viszont az aggastyáné. Talán még rosszabb. Mindennél jobban kívánja a halált. Barátaihoz fűződő viszonyában meghasonlik. Látja, hallja, hogy azok fogást keresnek rajta, s mindenben ellene beszélnek. Olyan ez, mint korunk politikai pártjainak a szerepjátszása, akiket nem érdekel az igazság. Amit a másik mond, kapásból rossz. (Őszinte beszédem kigúnyoljátok... Csak korholás[om]ra gondoltok ki szavakat? ... a barátotokat is elárvereznétek...) Nem ennek felel meg a „megveszlek kilóra” c. pökhendi kifejezés. Forduljatok felém hamisság nélkül! – kéri Jób. Forduljatok egymás felé hamisság nélkül! – biztatnám a pártpolitikusokat. A kérdés, ha a hamisságot elveszük a politikából s a politikusokból, akkor mi marad?