Misericordiae vultus
Ferenc pápa (Az irgalmasság arca) kezdetű bullával készül a soron következő évet az irgalmasság évének szentelni. Szeplőtelen Fogantatás ünnepétől (2015. dec. 8.) a jövő év Krisztus Király ünnepéig tart majd az akciósorozat. Az eseményt bevezető pápai iratot egy ültömben végigolvastam. A levél elvi alapozás, konkrét tervekkel. Hivatkozik arra, hogy Isten szeretete mindent felülmúl. Saját igazságosságát felülírja irgalma, ha az ember kéri. Bibliai idézetekkel igazolja, hogy az ószövetségtől kezdve Krisztus tanításában milyen súllyal szerepel az irgalom. Kifejezi vágyát, hogy mennyire szeretné, ha a következő éveket áthatná az irgalmasság, hogy mindenki találkozhasson Isten jóságával. Hivatkozik Izajásra, aki az igazi böjt tetteiről beszél (jogtalan bilincsek összetörése, az iga kötelékeinek oldása, hajléktalanok befogadása...); hivatkozik Jézus paraboláira, elsősorban is a tékozló fiú esetére, aki elé szinte eszét vesztve rohant az atya, nyakába esik és összevissza csókolja. Hivatkozik Jézus intelmeire, aki sorolja az irgalmasság testi cselekedeteit (jóllakatni az éhezőt, felruházni a ruhátlant, megitatni a szomjazót, meglátogatni a rabokat, eltemetni a holtakat), s a lelki cselekedeteket (tanácsot adni, inteni a bűnösöket, vigasztalni a szomorkodókat, megbocsátani a vétkezőknek, elviselni másokat, imádkozni mindenkiért). De itt nem áll meg: tenni a nyomor ellen, empátiát mutatni a magányosok, gyötrődők, betegek iránt. Elutasítani a bosszúállás, a gyűlölet minden formáját. Tervezi, hogy papok sokaságát ruházza fel olyan megbocsátó hatalommal, amelyet eddig a Szentszék magának tartott fenn. Nagylelkű emberséget jelent ez, a megbocsátás tiszta szándékától áthatva. „Isten minden embert összefogott, hogy mindenkin könyörüljön” – írja Pál a Római levélben). Nyomatékkal figyelmezteti a bűnözői csoportok tagjait életük megváltoztatására, (bűnöző tevékenységek felhagyása). Kifejti: a pénz adta boldogság csupán látszat, a vér által szerzett vagyon nem tesz senkit halhatatlanná. Mindnyájan találkozunk Isten ítéletével. Ugyanígy kemény szavakkal bírálja a korrupciót, amely a megátalkodás egyik minősített formája. A sötétség műve, amelyet abba kell hagyni. Helyette hallgassuk meg a javaiktól, emberi méltóságuktól érzéseiktől megfosztott emberek jajszavát. Az év során mindenki megszabadulhat bűneitől s annak következményeitől is az irgalmas Isten és az üdvözült szentek jóvoltából. Felhívja figyelmünket arra, hogy a zsidó hit és a mozlim egyaránt irgalmasnak tudja az Istent. Megemlíti, hogy Mária az irgalmasság anyja (Salve Regina, mater misericordiae, mint az ősi imádságban szerepel). Kérjük az irgalmasság Anyja naponkénti közbenjárását. Nagyjából ezek azok a keretek, amelyek közé tereli a világ érdeklődését a jó Ferenc pápa. A többi az emberek viselkedésén és a kegyelmen múlik.
Összefoglaló a Jób 8-hoz. Megint idézem a Biblia szöüvegét, hogy visszajátsszam a fejezet mondandóját: Bildád szól Jóbhoz: „A gyermekeid vétettek az Úr ellen, saját gonoszságuknak estek áldozatul. .. te fohászkodj a Mindenhatóhoz! A mi napjaink a földön átsuhanó árnyak... az istentelenek vágya csak ábránd, mit sem ér. Úszó ökörnyál a reménységük... Ám Isten nem veti el sohasem a jámbort, a gonoszok sátra viszont megsemmisül.” Közöm. Bildád nem ismeri fel az embert próbáló Isten terveit. Tapasztalatairól számol be. Szerinte Jób gyermekeinek a halála vétkességükkel függ össze. Azt próbálja igazolni, hogy a jó elnyeri jutalmát, a gonoszok pedig megbűnhődnek. Ám Isten misztikus lény, az ő útjai nem a mi útjaink. Gondolatai is teljesen különböznek a mi észjárásunktól. Biztosra vehető azonban, hogy a valóságot úgy rendezi, hogy végül célba érjünk, s vele boldog közösségben örökké éljünk. Ő ilyen. Mindnyájunknak irgalmas szeretetét kínálja (Ld. a pápai bulla), csak rajtunk múlik, hogy élünk-e felkínált jóságával, vagy sem.