Mekkora az a jövedelem, amire azt mondom, hogy elég? Van-e ennek felső határa? (Ha nincs, akkor állandósuló sztrájkokra mozgósít?)
Mit kell tudnia az elég jó mobilnak? Hány hónapig tartja magát egy típus?
Miért kell a legújabb okostelefon?
Hány csatorna fogása elég egy átlagos tévénéző igényeinek?
Mekkora az a tévéképernyő, ami már elég nagy?
A piacon lévő E-book fajták közül melyik az elég jó?
Milyen típusú laptop elég okos, elég rugalmasan alkalmazkodó igényeinkhez? Meddig?
Kell-e okvetlenül tablet otthonra?
Hány digitális felvételt érdemes megtartani albumokba rendezve?
Milyen közel lakjunk a főközlekedési utakhoz? Miért baj, ha túl közel, miért, ha túl messze?
Házra spóroljunk-e, vagy lakást vegyünk inkább?
Hány generációs legyen? És a kert? És a magánjátszótér?
Kell-e mosogatógép, vagy fölösleges?
Kell-e robotgép készlet?
Mikor vagyunk elégedettek a hűtés-fűtéstechnikával? Soha?
És a lakásban alkalmazott világítástechnikával?
Hány ökológiai lábnyom ad elegendő komfortérzetet?
Milyen sűrűn kell lakberendezést váltani, autót még jobbra cserélni? És ruhatárat? – hogy boldognak érezzük magunkat, vagy legalább megelégedettnek.
A tömegközlekedés csak szükséges rossz, vagy értelmes alternatívája az autózásnak?
Tud-e egy szakrendelő orvosa tisztességes munkát végezni, vagy csak magánpraxisban?
Hova kell mennünk nyaralni, üdülni egy évben – és hányszor – ahhoz, hogy jól érezzük magunkat?
Hány országot, várost, természeti nevezetességet kell megismernünk ahhoz, hogy úgy érezzük: világot láttunk.
Fama est, hogy néhány száz éve a királyok nem étkeztek olyan pompásan, mint mi. Mikor leszünk elégedettek az ételeinkkel?
Hallom, némelyek kiabálnak már: Hagyd abba!
Legyen akkor így.  
Ízelítő a Jób 26-ból. Bildád szavaira reagál Jób: „Sokat segítettél a tehetetlenen, az erőtlen karnak támaszul szolgáltál; jó tanácsot adtál a tudatlannak, és nagy bölcsességről tettél bizonyságot! De kinek nyilatkoztattad ki a szavad? És kinek a lelke szólt belőled?... Előtte az alvilág mezítelen fekszik, nincsen eltakarva. Északot feszíti az üresség fölé, és a semmi fölé a földet függeszti. Ő sűríti össze a vizet felhőkbe, s nem szakad le alattuk az ég boltozata. Ő az, aki elfödi a telihold arcát, felhőtakaróját fölé borítja. A vizek színe fölé egy kört rajzol ott, hol a sötétség a fénnyel határos. Az ég oszlopai inogni kezdenek, reszketnek korholó szavától. Ereje fölkorbácsolja a tengert, bölcsessége Rahab fölé kerekedik. Hogyha rálehel, újra ragyog az ég, és a fürge sárkányt átdöfi a keze. De ez mind csak szegélye útjának, suttogó szavakat hallottunk csak tőle! Eget rázó tetteit ki tudja felfogni?” Közöm. Jób nem hárítja el Bildád szavait, csak fölöslegesnek tartja. Meglepő módon rövid összefoglalót kapunk korának a világmindenségről való elképzeléséről. Érdekes a párhuzamosság a majd századokkal később bekövetkező jelenettel: Krisztust felkeltik párnájáról a a tanítványai, Galileai-tó háborgása miatt, aki lecsendesíti a habokat. Ki ez, hogy még a szélnek s a víznek is parancsol? – kérdezgetik egymástól. De ez még mind semmi – toldja meg Jób: „csak szegélye útjának, ... eget rázó tetteit ki tudja felfogni?” Költői a kérdés. Senki. Minden kegyelem, a hőség, a fagy, a szél, a hó. Minden. A Lélek teszi, hogy a szél ott fú, ahol akar, mondja majd Jézus Nikodémusnak.