Mickey webnaplója

Ratzinger bíboros, az azóta emeritus XVI. Benedek nagyot nőtt a szememben. Mindig is elismertem pengeéles gondolatmeneteit, az általa elmélyített igazságokhoz vezető pontos megfogalmazásait. Mostani könyve is ezt az analizáló, mélyfúrásokkal operáló, gondolatszondákkal dolgozó szerzőt mutatja szinte a végéig. Ott egy szerkesztett prédikációjában hivatkozik egy ukrán rabbi történetére, amely igen tanulságos.
Történt pedig, hogy egy ukrán kistelepülésen a zsidók kicsúsztak valamilyen oknál fogva az imádkozásra szánt időből. Mivel egyesével kellett végigmondaniuk a kötelező szöveget, gyorsra vették az ima tempóját. Csaknem érthetetlen maradt az általuk elhadart ima. Végül a rabbira került a sor, aki csak ennyit mondott: Kva-kva. A többiek értetlenül néztek rá. Mi ütött a rabbiba. Ő látva elképedésüket, ezt mondta: Ha egy csecsemő gőgicsél, érti-e az anya, hogy mit mond. Alighanem kizárható. S ha azt kérdezem: Odafigyel-e a gőgicsélésre, vajon mit válaszoltok: Azt, hogy bizony odafigyel. Ha pedig az anya így viseltetik gyermeke iránt, hogyne figyelne ránk is az Isten, amikor hozzáfordulunk s őt szólítjuk. Nem a stílus csiszoltságára figyel, hanem arra, hogy teremtménye szól hozzá.
Két emlékem tolakodott elő az előzőek megfogalmazása közben. Az egyik egy évszázada élt öregasszonyról szól, akinek az esti imája így szólt. Jézus-segíjj! S már roskadt is bele az ágyába. A másikat egy szerzetes kultiválta. Ha tanításból késve érkezett az ebédlőasztalhoz, gyorsan keresztet vetett, s közben így összegezte az étkezés előtti fohászt. Jézus, ámen. Azt hiszem, mindnyájuk imája meghallgatásra talált. A zsidóké, a rabbié, az öregasszonyé és a szerzetesé is.
28. ZSOLTÁR. KÉRÉS ÉS HÁLAADÁS (Dávid zsoltára.) Hozzád kiáltok, Uram, sziklám, ne zárd be előlem füled! Ha nem hallgatsz meg, olyan leszek, mint a sírba szállók. Halld meg könyörgő szavam, hisz hozzád kiáltok, kezemet kitárom, Uram, szent templomod felé! Ne taszíts el a bűnösökkel, azokkal, kik a rosszat teszik! Békésen beszélnek embertársaikkal, szívükben azonban gonoszat forralnak. Bánj velük, Uram, ahogy megérdemlik, tetteiknek gonoszsága szerint! Torold meg kezük művét, tettüket fizesd vissza nekik! Nem törődnek az Úr törvényével és kezének műveivel, ezért rontsa le őket és ne építse újra!  Áldott legyen az Úr, meghallgatta könyörgő szavam! Az Úr az én erőm és védőpajzsom, szívem benne bízott és segítséget kaptam, testem újjáéledt, szívből megköszönöm neki. Népének ereje az Úr, ő a szabadulás vára fölkentjének. Segíts népeden és áldd meg örökséged, gondozd tieidet és tartsd meg mindörökre! Közöm. Vissza kellene mennünk 100 éveket ahhoz, hogy értsük, miért kellett a többiekre átkot mondani, hogy nekem jobban menjen. Az istenképünk gazdagodott, teljesebb lett, és noha valljuk az irgalmas Istent, a hosszan tűrő Istent, még mindig azonnal leszögezhetjük: A mi utunk nem az ő útja, a mi gondolataink nem az ő gondolata. Továbbra is kérdéses: Tudjuk-e őszintén imádkozni, hogy legyen meg a te akaratod. csaknem biztos, hogy a saját akaratunkat ösztönösen előbbre valónak véljük. Innen nézve a dolgok teljesen mások, mint onnan nézve.