Ha még egyszer ennyit élnék, 119 éves koromig érvényes személyi igazolványom már 19 éve lejártnak bizonyulna. Az idő megfoghatatlan, megállíthatatlan s bizonyos mértékig felfoghatatlan. Voltam 6, voltam hat meg hat, voltam hatszor hat, voltam hatvanhat, s tegnap hajnalban lettem hatvankilenc. De hogy leszek-e kilencven hat, az még kérdéses. A 99-ről nem is beszélve. Mától tehát a hetvenedikbe fordult életem. Mit jelent ez? Semmit és mindent. Hogy egy ember élete rövid vagy hosszú, az sok mindenen múlik – saját tudatán kívüli dolgoktól. Hogy könnyebben mozgok, jobban örülök a mozgás adta lehetőségeknek. Teszem a dolgaimat, ameddig tehetem, a többi nem az én gondom. A jövőnél valamilyen okból szívesen elidőzöm. Milyen lesz a világ 50, 100 év múlva, egymillió év múlva. Vajon lesz-e világ, s hogyan emlékeznek meg a mi korunkról.
A jezsuita rendalapító a szent indifferencia jegyében elmélkedésre ajánlja, hogy ne akarjam inkább a hosszabb, mint a rövid életet... stb. NP idős jezsuita viszont emlegetni szokott egy francia jezs. testvért, aki meglett korú volt, s a kérdésre, hogy ti. kívánkozik-e már az örök hazába, azt válaszolta, hogy nem túlságosan.
BM-tól veszem kölcsön (gondolom, nem tiltja) az általa megidézett Weöres-vers egy részletét. Teszem ezt azért, mert hasonlókat fogalmaz meg, mint én.
Két táska. „A múlt és jövő csak két táska az emberiség / hóna alatt: egyik az emlékeket, a másik / a jóslatokat tartalmazza, nyilvánvalóan / mindkettő valótlan. ...Az idő nem halad, mozdulatlan:.. mindig MA van.” Azért érdekes a megközelítés, mert Isten szemével nézve örök jelen van. Immanens világunkból nézve pedig sosincs jelen, miként pont sincs – az csak egy idea. Jelen azért nincs, mert elmozog a pont a múlt felől a jövő irányába. „Megállítanám, de nem lehet” – idézhetem a retro slágerszöveget. Tehát nézőpont kérdése az idő mibenléte.
Ma voltam kontrollon a további tenni- és ennivalóink ügyében. Állapotom más, mint gondoltam. Ami a lényeg. Három kérdést tett fel az orvos új étkezési szokásunkra nézve: rendszeresen eszünk-e velőt, (ma vett T. 1 kg sertésvelőt), eszünk-e hetente májat, valamint az érdekelte, hogy megbízható forrás-e az a hentes, ahol vásárolunk (tartósítószerek stb.). Válaszom rendre: igen, igen, remélem.
57. zsoltár. ELLENSÉGEKTŐL KÖRÜLVÉVE (A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – miktam Dávidtól, amikor Saul elől barlangba menekült.) Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, lelkem hozzád menekül! Szárnyad oltalmában keresek védelmet, amíg a veszedelem el nem vonul. Istenhez kiáltok, a Fölségeshez, Istenhez, aki jót tett velem. Küldjön segítséget az égből és mentsen meg, sújtsa szégyennel üldözőimet. Árassza ki Isten kegyelmét és hűségét. Oroszlánok közt kell laknom, amelyek mohón felfalják az emberek fiait. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre köszörült kard. Istenem, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged! Hálót vetettek lábam elé, lelkemet megalázták, vermet ástak nekem, de maguk hullottak bele. A szívem nyugodt, Istenem, a szívem nyugodt, énekelek neked és zsoltározok. Ébredj fel, lelkem; citera és hárfa, ébredjetek, fölkeltem a hajnalt! A népek közt magasztallak Uram, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged! Közöm. . Istenhez kiáltok... Küldjön segítséget az égből és mentsen meg... Oroszlánok közt kell laknom, amelyek mohón felfalják az emberek fiait. Mintha ez történne velünk napjainkban. ...nyelvük élesre köszörült kard. Uram, a pogányok közt énekelek neked... irgalmad az égig felér, hűséged eléri a felhőket. Dávidnak nagy volt a hite, és reménye alapos. Az Úr valóban kiszabadította őt minden szorongatásból. Velünk is előfordulhat. Kérjük őt.