Mickey webnaplója

Tegnapra és mára monszun jellegű felhőszakadásoktól is tarkított esőzésre figyelmeztettek a meteorológusok. Mivel mostanság már három napra elég jó beválási valószínűséggel meg tudják jósolni az időt, ezúttal nem tévedtek. Ha nem is szakadt, de konok következetességgel kaptuk a csapadékot. A földművelők számára feltehetően hatalmas értékű kincs ez a hosszú aszály utáni jótékony égi öntözés. Ám mi Salgótarjánba indultunk, és bizony bepárásodott a kocsi elég rendesen. Az utánunk érkező két autó vezetői ugyanerről panaszkodtak. Kb. az utolsó húsz km-en tisztult le teljesen a belső párásság. Most már (újra) tudom a titkát. Külső levegő beszívásával és hűvösen tartott belső hőmérséklettel lehet jobb eredményt elérni. Persze a páramentesítő is jó hatású lehet. A trakta. Jaj, a trakta rést ütött önként vállalt étkezési rendünkön, de nem annyira, hogy ebből baj származna. A trakta éppoly dús volt, mint máskor, s nagy köszönet jár a háziaknak, hogy figyelmük kiterjedt a mi felvett táplálkozási szabályainkra (új faxninkra).
Jó társaság jött össze. Feltehetően tartalmas beszélgetések formálódtak az egymáshoz közel ülők között. Az egyik soha beteljesülni nem tudó vágyam, hogy megismerjem azokat a beszélgetéseket is, amelyeket nem vagyok képes követni, mivel egyszerre csak egy csoport traccsolásában vehetek részt. A másik tapasztalatom, hogy korunknál fogva jobban kell figyelnünk a közelünkben ülőkre, hogy megértsük mondandójukat. Nem vagyok süket, de hallásom koromnak megfelelő. Tehát nem egészen megfelelő.  Vélhetőleg jobban szót értünk, ha spontán elkülönült terekre szeparáljuk magunkat, s a kötelező „plenáris ülésen” kívül „szekcióülésekre” is sort kerítünk. Ma is volt erre alkalom és példa. Jól értettük egymást, akik levegőzni a kertre nyíló félig zárt teraszon beszélgettünk. Annak is volt értelme, hogy ameddig lent a fiatalok élményinek fotóit vetítették, addig az emeleten egy másik korosztály nosztalgiázott.
Mindent egybevéve jó volt a salgótarjáni rokoni találkozó, s jó volt épségben hazaérkezni a visszafelé is szemergő esőben.
58. ZSOLTÁR. ÍTÉLET A FÖLD BÍRÁI FÖLÖTT (A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – miktam Dávidtól.) Ti istenek, az igazság szerint beszéltek? Emberek fiai, igazságosak az ítéleteitek? Nem, szívetekben gonoszság rejtőzik, kezetek igazságtalanságot oszt az országnak. A gonoszok már anyjuk ölétől eltávolodtak, a hazugok már az anyaméhtől téves úton járnak. Mérgük, mint a kígyó mérge, mint a süket vipera mérge, amely a fülét bezárja. Nem hallja meg a varázsló hangját, a kígyóbűvölő hangját, aki jól ért a bűvöléshez. Istenem, zúzd össze szájukban fogukat, Uram, törd össze az oroszlánok állkapcsát! Hadd folyjanak szét, mint a kiömlött víz, hervadjanak el, mint a letiport fű. Múljanak el, ahogy elmúlik a csiga, s mint az asszony elvetélt magzata, amely a napot nem látja meg soha! Mielőtt még tövist hajtanak, mint a tüskebozót, – zölden vagy száradtan – hordja el őket a haragos szél! Örüljön az igaz, ha látja a megtorlást, lábát fürössze a gonoszok vérében! S az emberek majd mondogatják: „Valóban, az igazra mégis jutalom vár, van még Isten, aki ítél a földön!” Közöm. Nagyjából átokzsoltár. Most lépjünk túl rajta. A nyitókép földi hatalmasságokra utal. Elutasítja őket, mert gonoszok, hazugok, téves úton járnak. Halálukat kívánja. Múljanak el, mint a csiga, hordja el őket a haragos szél. Bizony ezek válogatott átkok. Dávid – vagy más –, a zsoltár szerzője azt várja, hogy Isten jutalmazza meg, és hozzon ítéletet a földön. Régi idők, régi elvek. Kérdés, hogy most élők továbbjutottunk-e ezen a gondolkodásmódon. Legalább fájjon bennünk az igazságtalanság, mások ínsége, szellemi nyomora.