Mickey webnaplója

Valamikor, tán a hetvenes években, egy tévébeszélgetés során emlékezetem szerint Szinetár M. mondotta volt a tartalmatlan értekezletekre célozva: „Egyik mond eztet meg aztat, a másik mond aztat és eztet”, és ezek a mondások a kanyarban sem találkoznak egymással.
A párizsi merényletet követően hamar felkerült az emailok közé a hozana csoport felhívása. Imádkozzál a párizsi merénylet áldozataiért. Nem sokkal később a FB-ra: Prions pour Paris. Ez azután angolul: Pray for paris. Tegnap padig: Don't pray for Paris fight againist hateful religious ideology. Itt be is fejezhetném azzal, hogy Szinetérnak teljesen igaza volt. Földrészünkön (mit földrészónkön, az egész világban) süketek párbeszéde folyik. Vagy hallóké, akik ordítják a magukét, miközben fülüket befogják, még véletlenül se jusson el hozzájuk a velük ellenkező tábor hangja.
A nyugati balliberális oldal nem győzi ragozni, hogy a migránsokat el kell választani a terroristáktól. Csak azt nem mondja meg, hogy hogyan? (Senki nem gondolja, hogy a migránsok terroristák, de hogy velük ez az erőszakos horda is felnyomult Európába, ezt a német szakemberek állítják. a két vélemény kiüti egymást. ezért kár volt megszólalni innen is, onnan is. Amit akartam, már elmondtam a menekültkérésről. Álljon itt egy párbeszédes vélemény mutatóba D. blogjából:
Mailváltás egy franciával, a párizsi tömeges terrortámadás után.
- Most a híradókat nézem, láttad mi van itt tegnap óta? L.
- Hallottam, nem nézem a tévét, elég ha Isten tud róla. Logikus következménye a pogány európai-magatartásnak, a Charie-gúnylap mellé álltak, a barmok. d.
- Amikor épp melletted! L.
- Isten megengedte. d.
- Istennek ehhez semmi köze, ez az emberi hülyeség. L.
- De. Isten megengedte, mert ez által akarja nekünk a legjobbat. Bocs, ez nagyon  kemény, nem akarok agitálni, én így hiszem. d.
- Ok, értem, amit mondasz. Azt jelenti, hogy az ember természete így működik, és ezért fizet. Ja, végül is ugyanazt mondjuk, azt hiszem. L.
- Nem. Isten nem büntet. Ezt sem annak szánta. Ő evvel javunkat akarta. Én így tudom. d.
- Nem azt mondtam, hogy Isten büntet. Azt mondtam, hogy fizetünk (ez nem negatív) azért, amint, ahogy működünk. Vagyis a gyarmatosításért, a felsőbbség-tudatért, rabszolgaságért, stb, stb. Tehát az emberi természet logikus következménye mindez... L.
- Igen, így igaz. d.
116. zsoltár (Alleluja!) Szeretet tölt el, mert az Úr meghallotta könyörgő kiáltásomat. Felém fordította fülét azon a napon, amelyen segítségül hívtam. Körülvettek a halál kötelékei s az alvilág csapdái; elmerültem a nyomorban és a félelemben. Akkor segítségül hívtam az Úr nevét: „Ó, Uram, mentsd meg életemet!” Jó az Úr és igazságos, a mi Istenünk csupa irgalom. Az Úr megőrzi a kicsinyeket. Nyomorult voltam és szabadulást hozott. Lelkem, nyugodj meg újra, mert az Úr jót tett veled. Megmentette lelkemet a haláltól, szemem a könnyektől, lábam a botlástól. [És újra az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.] Telve voltam bizalommal akkor is, amikor így szóltam: „Mély megaláztatásban lett részem.” Kétségbeesésemben ezt mondtam: „Az emberek gonoszak mind.” Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem? Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. [Amit az Úrnak ígértem, feláldozom, egész népének színe előtt.] Az Úr szemében drága dolog az igazak halála. Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálódnak fia. Te oldottad meg bilincseimet, dicsőítő áldozatot mutatok be neked. Segítségül hívom az Úr nevét. Amit az Úrnak ígértem, feláldozom egész népének színe előtt. Az Úr házának udvarában, a te szívedben, Jeruzsálem! Közöm. Egy lehetséges párbeszédrészlet az Istennek címezve. Azért részlet, mert ez igazából monológ, amellyel a hívő keresi Istenét. Próbál nyugalmat találni az ő oltalmában.