Hű kutyaként tart velem az influenza, s eközben próbáltam odafigyelni aktuális olvasmányomra, Sławomir Mrożek: Zuhanás közben c. elbeszéléskötetére. A szerző nem egészen ismeretlen előttem. Tini koromban már kapcsolatba kerültem írásaival. Fanyar humorú íróként raktároztam el magamban. Ezeket a novellákat olvasva nemegyszer megizzadtam, állapotomnál fogva vagy annak ellenére bele-belealudtam egy-egy véget érni nem akaró történetbe. Biztos, hogy bennem van a hiba, mert Mrożek jól ír, képei tiszták, rövid írásai frappánsak, érthetők, gazdagítanak. A hosszabb, már-már kisregény terjedelműek mintha nem mondanának többet, mint rövidre fogott sztorijai. Próbáltam a magyar írókhoz hasonlítani. Nem sikerült igazán. Ahogy Schneider úr válaszolt Hippolit lakájnak, az itt is elsüthető: Mrożekben találtam „ebbül is egy kicsit, abbul [az íróbul] is egy kicsit”.
Mrożek leginkább Mrożekre hasonlít. Úgy vélem, hajlik az abszurd felé. Nem akar feltétlenül pontot tenni a mondat végére. Még megjegyzem, hogy az elbeszélések zömét Kerényi Grácia fordította – nagyon olvasmányosan. A többi műfordítóról nem tudnám hangsúlyosan állítani az előzőeket.
***
Ó, azok az olasz módra jellegű rejtvények. El-elszórakoztatnak, ameddig azt igazolják, hogy szellemi állapotom még jó színvonalú, azaz elvárható időn belül megoldom a feladványokat. Aztán kezd egyre pikánsabb lenni a feladványgyűjtemény. Egy-egy szektor megfejtendő meghatározásait rendben leközli, egy másikat pedig ömlesztve. egy szintig megoldom a feladványokat, de aztán bedobom a törölközőt. Az észtorna kedves, de a Hamupipőkééhez hasonló froclizás nem nekem való. Minden meghatározás ömlesztve. Na nem. Nem azért élek, hogy egy műbalhét, egy álproblémát megoldjak. se kedvem, se energiám hozzá. Hogy is volna. Ez már nem szórakozás, hanem öncélú kínlódás. Én lebeszélném a rejtvénykészítőket, hogy megalázzák azokat, akiket szórakoztatni akarnának. Ha meggondolom, akár sikerül a megfejtés, akár nem, egyként a szelektív hulladékgyűjtőben végzi a kitöltött füzet. Akkor meg minek ez a sziszifuszi erőlködés?
***
Minden inggalléromat újra be tudom gombolni az utolsó gombig. Ez jó hír. A jobb kezem ujjai nem találkoznak még balcsuklóm megszorításával. Az igazi fogyás akkor áll be, amikor mindkét kezem ujjai átérik a másik csuklót. Mivel balkezes vagyok. balcsuklóm sokkal erősebb, ergo vastagabb is, mint a jobb. Tehát nincs megállás. Van még mit tenni, továbbra is keveset enni.
Lassan visszatérünk a napi sétákhoz. Úgy gondolom, hogy kezd alábbhagyni az influenza szorítása. Van még, de már nem az igazi. Hála Istennek! Éppen ideje már, hogy abbahagyja rám telepedését.
119. zsoltár. A törvény dicsérete
Cáde
Igazságos vagy, Uram, igazak végzéseid! Igazságosságban és teljes hűségben nyilvánítod ki parancsaidat! Emészt a buzgóság házadért, mert ellenségeid feledik szavadat. Kijelentésed tiszta és igaz, azért kedves szolgád szemében. Bár kicsi vagyok és lenézett, törvényeidet mégsem felejtem el. 
Jogod örök érvényű jog, utasításod maga az igazság. Szomorúság és szükség látogatott meg, törvényed mégis gyönyörűségem. Bizonyságod mindörökre igaz, taníts meg rá, és élni fogok.
Kof
Egész szívemből szólítalak, Uram, hallgass meg! Az utat, amelyre tanítasz, azt fogom követni. 
Hozzád kiáltok, adj szabadulást, s megtartom parancsaidat. Korán reggel jövök segítségért, és várok szavaidra. Szemem már az éjjeli őrség előtt ébred, hogy megfontoljam tanításod szavát. Halld meg hangomat, Uram, irgalmad szerint, s ahogy megígérted, adj nekem életet! Közelednek, akik álnokul üldöznek, s törvényeidtől nagyon távol állnak. De te közel vagy, Uram, s minden szavad igazság. 
Parancsaidat már régóta ismerem, örök időkre hirdetted ki őket. Közöm. Uram, adj szabadulást, s megtartom parancsaidat – tanítja a zsoltáros. Ám az újszövetség túllép ezeken a szavakon. A keresztségben minden ajándékot megkaptunk, amelyek az üdvösséges élethez szükségesek. A mi feladatunk tudatosítani magunkban: Krisztus társörökösei vagyunk – éljünk is ennek megfelelően.