Milyen 75 évesnek lenni? – kérdezte anyánkat tán Csia. Majd megtudod, ha oda érkezel – válaszolta anyánk. Egy másik történet szerint a jezsuita elment panaszkodni Wagner doktorhoz. Doktor úr, itt fáj, ott fáj, ez zsibbad, az kopást mutat. Ó, hát maga egészen jól van. Emlékezzen vissza erre a felsorolásra öt év múlva, amikor 80 éves lesz, hogy hány problémája volt. Saját korábbi önmagára irigykedni fog 80 évesen, amikor eszébe jut, hogy csak itt és itt és itt fájt, zsibbadt és sajgott. Ezek ugrálnak bennem, amikor hallom az érdeklődést: Hogy vagy? ... A lényeg, hogy jól érezd magad a bőrödbe! Hát persze, igen, törekszem.
Mivel tehát érdeklődés mutatkozik hogylétem iránt, próbálom dióhéjban elmondani. Ma 98,5 kiló vagyok.
Csak így tovább, csak így tovább – mondta egykor François konzultora, amikor doktori disszertációjának újabb elemeit megmutatta neki, és beszámolt kutatásai állásáról. François hallgatott az öreg szavára, és kutatott és gyártotta a fejezeteket, és vitte a konzultorhoz, aki bólogatott, és egyre biztatta: Bon! Csak így tovább, csak így tovább! Aztán elkészült a hatalmas mű 1200 oldalon. A konzultor ekkor váltott: No, de François, húzzál ki négyszáz oldalt, max. 800 oldalas lehet a tanulmány.
Valahogy így érzem magamat: már 21,5 mínusz.
No, még 18.
És aztán?
Milyen lesz aztán?
Fogalmam sincs.
Aztán lazítok.
Aztán felülvizsgálom ruhatáramat.
Aztán veszek egy-két kockás inget, esetleg egy öltönyt.
Aztán... lesz aztán?
Éva küldött egy SMS-t. Vidám barátnője ma elhunyt. Elvitte a rák. Requiescat in pace!
Valaha jó poénnak számított: Hogy koccintanak az andrológusok?
– Prosztata.
Ma nincs kedvem röhögni rajta. Könnyen a kezük közé kerülhetek.
Amit szeretnék: Élni, élni, élni... mert az mi jó!
Esélyek persze vannak rá.
Most pl. mintha felszakadna az influenzafélém.
Ideje már.
Két és fél hete kínlódom vele.
Elég volt.
Az átalakulással járó valamennyi gondomat az influenzára fogom: enyhe fejfájás, szédelgés, hideg-meleg váltásra való érzékenység, izzadás, fejbőröm fájása, minden megerőltetés heves szívdobogással való párosulása.
Ha elmúlt ez a nyavalyám, kiderül, hogy mi a meztelen igazság.
Ma élek, hála Istennek.
Hogy mit hoz a holnap, majd reggel meglátjuk.
122. ZSOLTÁR. A ZARÁNDOKOK ÜDVÖZLETE JERUZSÁLEM KAPUJÁBAN (Zarándokének Dávidtól) Öröm töltött el, amikor jelezték: Indulunk az Úr házába! Lábunk már átlépi kapuidat, Jeruzsálem! Jeruzsálem, te nagyszerűen épült, megerősített és (fallal) körülzárt város! Odavonulnak a törzsek, az Úr törzsei, Izrael törvénye szerint, hogy dicsőítsék az Úr nevét. Ott állnak a bírói székek, Dávid házának trónjai. Kérjétek Jeruzsálem számára, ami békességére szolgál! Legyen jó soruk mindazoknak, akik szeretnek téged! Béke lakozzék falaid között és biztonság házaidban! Testvéreim és barátaim miatt könyörgök: jöjjön el neked a béke! Könyörgök az Úr, a mi Istenünk háza miatt: áldás legyen az osztályrészed! Közöm. Az itt sorakozó zsoltárok a Jeruzsálembe igyekvő zarándokok imái (120–134.) Jeruzsálem, te nagyszerűen épült, megerősített és (fallal) körülzárt város! (Megszemélyesítés.) Odavonulnak a törzsek, az Úr törzsei, Izrael törvénye szerint, hogy dicsőítsék az Úr nevét. (A tényekről szóló beszámoló) Béke... jöjjön el a béke (A szokásos shalom-köszöntés) Áldás legyen az osztályrészed! (jó kívánság, áldás.) Mindig mindenkinek jól esik. A jó kívánságban erő van, élet van, a másik éltetése, javának akarása van. Sose mérjük szűkmarkúan a jó szót társaink javára. Azt is élteti, aki mondja.
Utolsó kommentek