Mickey webnaplója

Már a múltkor is segített. Sikertelen randevúnkat egészen másképpen oldotta meg, mint ahogy számítottam.
Tegnapelőtt meg az történt, hogy egy harminc éves zárral és egy ki tudja hányadszori kulcsmásolattal folytatott harcom vált kudarcossá. Miután minden próbálkozásom hiábavalónak bizonyult, segítséget kértem attól, akinek az ereje nem törik meg. Azonnal engedelmeskedett a rozsdás anyag és nyílt a zár.
Betegen feküdt a kicsi D. anyja. És ha D. elkezd visítani, az megállíthatatlan... nekem. De nem neki. A HÉV-sípolására emlékeztető és hangosságú visítás még azelőtt befejeződött, mielőtt befejeztem volna a kérő mondatot.
Persze lehet okoskodni, hogy mi van ebben?
Ebben az van, hogy lehetetlennek tűnő gondok rendeződtek pillanatok alatt egy bizalommal kért fohász közben. Majd ha nem teljesülnek, azt is megírom a teljességkedvéért.
Azért figyelmeztessetek rá, mert feledékeny vagyok.
133. ZSOLTÁR. TESTVÉRI EGYETÉRTÉS (Zarándokének Dávidtól) Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek! Olyan az, mint a drága olaj a fejen, amely lecsordul a szakállra, lecsordul Áron szakállára, palástja szegélyére. Olyan ez, mint a harmat a Hermonon, mint a Sionra lehulló harmatcsepp, mert az Úr ott áldást ad: életet mindörökre. Közöm. Egy olyan meghasonlott országban, amelyben élünk, különös jelentősége lehet figyelni Dávid megfogalmazására, mert csakugyan jó volna egyetértésben élnünk és nem érdekrendszereink szerint minden koncon marakodni. Az egyetértés balzsam az embernek, minden embernek, mert könnyebb a jóra koncentrálni, nem kell tartani attól, hogy hátba szúr valaki, netán leüt egy üvegpalackkal. Energiáinkat a jó kifejtésére fordíthatjuk. A reménytelenség ellenére is reménykednünk kell, és úgy élni, mintha mindez már megvalósult volna. Ez részünkről ártatlanságot, és bizalmat feltételez, mintha mindenki jó szándékkal közeledne hozzánk és másokhoz. Megáldja az Úr a jó törekvéseket.